Erdmann Gyula - Merényi-Metzger Gábor: Apor Vilmos Gyulán. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 11. (Gyula, 2000)
II. Apor Vilmos gyulai működésének válogatott dokumentumai
Szíves fáradozására a jó Isten áldását kérve maradok Méltóságodnak Krisztusban alázatos szolgája: Plywaczyk Szaniszló tartományfőnök Tisztázat, Plywaczyk Szaniszló s. k. aláírásával. - GyPL. 32/1931. 68. Gyula, 1931. április 4. Apor Vilmos „Lumen Christi" c. írása A feltámadt Krisztust a Nagyszombat szertartásában az égő gyertya jelképezi. Hajnali szürkületben megszentelt tűzzel gyertyát gyújt a diákon, miközben hangos szóval énekli: „Lumen Christi" Krisztus világossága. Tényleg a csüggedt tanítványok szívébe a Feltámadás misteriuma hozott fényt, reményt és tetterőt. A pogányság sötétjébe burkolózott világba is a Feltámadt Krisztus vitt bele új világosságot. „Én vagyok a világ világossága", mondotta ő egykor és ez a szava is igaznak bizonyult, kereszthalálon és síron át győzedelmeskedett. Sokat kellett a sötétséggel viaskodnia az égi fénynek évezredes útján. A pogányság szelleme számtalanszor elhomályosította. De - mint a tavaszi nap, mely felveszi a téli faggyal élet-halál harcát - Krisztus napja mindig újra győzedelmesen kisütött. Sugarai szellemi és erkölcsi téren új virágzást, rügyfakadást eredményeztek. De a gyümölcsöt érlelő nyarat borongó ősz és dermesztő tél váltotta fel majd mindig a történelem folyamán. A bűnre hajló ember gyarlóságában elhomályosította az égből jött legszebb ideákat is. A „Lumen Christi" örök igazságokat jelent, melyek a földet az égiekkel egybekapcsolják, mint ahogy a láthatár összefolyik a kéklő égbolttal, a gyarló ember pedig a múló látszatok lidércfényébe nézett és elkápráztatva a napot nem látta. A „Lumen Christi" szeretetet jelent, mely egybeforrasztani kívánja a családot, a társadalmat, a nemzetet, az emberiséget. Az ember azonban önzésében csak saját egyéni hasznát és érdekét hajhászta és elnyomás, gyűlölet, ellenségeskedés lépett a szeretet helyébe, mibe a társadalommal együtt az egyén is belepusztult. A „Lumen Christi" a lélek fölényét jelenti a test felett, isteni kegyelem által megnemesített embert és a gyarló ember inkább a test élvezetei után futkosott, pillanatnyi gyönyöröket szürcsölt és dégénérait nemzedéket, elkorcsosodott idegroncsokat termelt. A „Lumen Christi" törvényt jelent, akaratot nevelő, jellemet képző, lelket edző, rendet, jogot, fegyelmet adó erkölcsi életelveket és a bunrehajló ember, a szabadság jelszavával visszaélve örökké forrongó, soha meg nem nyugvó, békétlenkedő felkavart hangyabollyá változtatta az isteni eszményt. Krisztus Világossága és a Pogányság Sötétségének harca volt tehát többékevésbé mindig az emberiség története. A mai kor talán fokozottan az. A „Lumen Christi" fénye nem halványult el,