Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)
Dokumentumok 1873–1933
várait elfoglalták s ügye oly szerencsétlen fordulatot vett, hogy mint földönfutó, kénytelen volt Lengyelországba menekülni. Itt lepte meg őt a hír, hogy követét, Laszky Jeromost a szultán ünnepélyes kihallgatáson fogadta s a hatalmas Szolimán a próféta nevére esküvé, hogy Magyarországot - melyet már hódítmányának néz - visszafoglalja, s arról Zápolya részére lemond, és őt királyságában megerősítendi. A szultán 1529. július havában csakugyan roppant sereggel jelent meg az ország határán, - szeptember havában elfoglalta Budát és Visegrádot, hol a korona is kezére került, s hódítmányait csakugyan átadá Zápolyának, ő maga pedig hadával Bécs ellen indult, melyet több napig sikertelenül ostromolván, végre tömérdek zsákmánnyal és rabláncra fűzött magyar fogollyal kitakarodott az országból. A szultán távozása után, míg Zápolya az ország belügyeinek rendezésén, és saj át állásának biztosításán szorgoskodék, addig Ferdinánd az ország elfoglalt részének apránkénti visszaszerzésére, s pártjának erősbítésére minden lehetőt elkövetni megkísérlé. A két király és pártja ellenségeskedése folytán a hont majdnem megsemmisüléssel fenyegető gyászos tragédiában, Békés megyének is bőven kijutott a maga szomorú szerepe. Békés megye, mint általában a tiszai megyék legnagyobb része - mint már említők - eleintén határozottan a Zápolya pártján állott; később Ferdinánd is megkísérelé mint mindenütt, úgy itten is, hogy vesztegetéssel, ígéretekkel, ajándékozásokkal, magának párthíveket szerezzen. A megye fő és székhelye a 16-ik század elejéig nem Gyula volt, mert ez még akkortájt Zaránd megyéhez tartozott, s valószínűleg csakis e század 3-dik évtizedében csatoltatott Békéshez. A gyulai vár különben, mint az Erdély felőli végvárak egyike, elég jó karban lévő jelentékeny erősség lévén, s fekvésénél fogva az egész vidéket uralván, természetes, hogy mindenik fél igyekezett azt maga részére megszerezni és biztosítani. A müncheni levéltárban megyénkre vonatkozó okmányokból - melyeket egyletünk titkára és szorgalmas történészünk Zsilinszky Mihály úr, múlt évi jelentésében futólag érintett - e korszakra vonatkozólag tudjuk, miszerint Brandenburgi György őrgróf, ki nejével, Corvin János herceg özvegyével szerezte meg Gyulát, és több más megyénkbeli birtokot, hazájába visszatérte után, gróf Thuborczot bízta meg, hogy Magyar- és erdélyhoni birtokait, melyeknek nagy része a korona birtokába szállott, barátságos egyezség, vagy a törvény útján szerezze vissza neki; később Ferdinánd királynak is írt ez ügyben, aki meg is ígérte, hogy ha Zápolyától e vidéket meghódítja, Gyula várát és hozzátartozóit neki adja, ha hozzá hűséges lesz, - ez azonban mint tudjuk sohsem történt meg. Ugyancsak a müncheni levéltári okmányok tudatják velünk, hogy a gyulai várnak eddig ismeretlen nevű parancsnokai voltak 1525-27. Alhorn János, 1528. Békés János, 1529. Simay Mátyás. Ferdinánd király 1527-32. közt kelt adománylevelében Perényi Pétert tevé a vár urává, ez azonban a várat, a Zápolya pártiak miatt sohsem vehette birtokába. Egy 1532-ből meglevő okmányban Békés megye tisztikara tudósítja János királyt, hogy királyi parancs folytán, Tárcsa, Edeles, Szarvas, Káka és Fásra nézve a
