Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

ben már elvitázhatlan sikert is mutathatott fel, ellenállhatatlan erővel vonzatott a mezőgazdaság terére, hol kétségtelenül legalaposabb szakismeretekkel is rendelkezett. Szenvedélyes gazda- és kertészként ismertük. Gazdaságát mintaszerűen kezelte. Birtokait befásíttatta. Finom birka-, szarvasmarha- és sertésny ajakat - e mellett ldtűnő ménest létesített. Próbát tett, alagcsövezés által, a vadvizek levezetésére. Kísérletet tett Mezőberényben a selyemtenyésztés nagyban fejlesztésére. Terjedelmes epres- és gyümölcsöskerteket alapított. A hasznos mellett azonban nem feledkezett meg a szépről sem. Körösladányi kastélya mellett oly gyönyörű, a fejedelmi parkoknak is díszére váló, virágos kertje volt, mely mindekit meglepett, mert ritka szép virágos ágyai folyton üde virágzásban állottak, miután a régibb virágok naponta ifjabb s virulóbb példányokkal váltattak fel. Üvegházában kameliák, azaleák, rododendronok, pálmáknak legritkább és legnemesebb példányai virultak: kertjében a díszbokrok és fák legválogatottabb fajai díszlettek, melyeket ő mind névszerint ismert s kiváló gonddal ápolt. E mellett minden, a közgazdaság emelésére célzó vállalatnak előharcosa, pártfogója s tevékeny előmozdítója volt. A már 1848. év előtt létező megyei állandó vízibizottságnak ő volt fáradhatatlan elnöke. Úgyszintén ez időszakban a megyei epreskerttel kapcsolatos selyemtenyésztési választmánynak elnöke tisztét is, ő viselte. Az 1848-dik év tavaszán, ő volt az örömhírnök, ki a végképpen megszűnt úrbéri viszonyok törvényes vívmányát lelkesülten hirdette Békés-Gyulán, a megyeháznál a nép ezreinek, ebben is a nemzet gazdaságának felvirágzására szolgáló egyik leghathatósabb intézményét üdvözölte. Az 1849-ki gyászos időszak alatt magányba vonult s egyedül a gazdaságnak és kertészetnek élt. Az 1850. és 60-as évektől kezdve, a Hosszúfoki és Ivánfenéki árvízmentesítő társulatoknak elnöke, úgyszintén a Körös-Berettyó szabályozási társulatok központi bizottságának elnöke, s egyúttal az állami vízszabályozások kormánybiztosa is volt. A vizek szabályozásánál kifejtett fáradhatlan tevékenysége által, halhatatlan emléket emelt magának, mert, mint a mérnöki munkálatok igazolják, a vizek lecsapolása s csatornázások által mintegy 840 ezer holdat tevő területet tett búzatermő földdé, hol azelőtt csak káka és nád termett. Jól ismerte ő a társulásnak a nemzetgazdaság emelésére jótékonyan ható nagy horderejét, s azért egy gazdasági egylet alapításán elvtársaival teljes erejével, befolyásának minden felhasználható eszközeivel s szellemi tehetségének bámulatos tevékenységével működött közre. Ott látjuk őt, 1860. április 12-kén, a szarvasi gyűlésen, mely feladatául tűzte „egy Békés megyei gazdasági egyletnek felállítását" {székhellyel Békéscsabán) tevékeny részt venni -hol az ideiglenes elnök: Trefort Ágoston, b. Wenckheim László, b. Eötvös József, b. Wenckheim Béla és Bodoky Károly bízattak meg az alapszabályok kidolgozásával.