Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

török, s palánkokkal, sáncokkal megerősíté, azonban most sem tartott sokáig uralma, mert 1685-ben a mieink véletlenül reá csaptak a gyenge lábon állt őrségre, melynek nagy részét levágták vagy elfogták, a várat pedig - nehogy többé török fészek legyen - lerombolták. Békés vára is csak alig volt 30 évig török uralom alatt, mert 1595-ben Rudolf császár és Báthory Zsigmond egyesült seregei a töröktől visszavették, s Szarvashoz hasonlóan lerombolták. Az eperjesi várat - a Patóchyak ősi fészkét - 1550-ben foglalta el a török, de Borbély György 1595-ben visszavette s széthányatá. Az Ábrahámffyak gerlai és megyeri várkastélyait - mint fent említve volt Mágochy dúlta és rombolta szét; - a család fészke, Gerla pedig az Ábrahámffy család férfi ágának 1580. év táján történt kihalása után mindinkább hanyatlani kezdett; 1662-ben Wesselényi Ferenc nádor, mint uratlan birtokot, Soldos Istvánnak, Gombos Györgynek és Trombitás Istvánnak adományozta, több más birtokokkal együtt, akik azonban aligha jutottak valaha e birtokhoz. Gyula vára legtovább -129 évig - viselte a török rabigát; hogy mily állapotban lehetett, hogy mennyit süllyedt, mennyit szenvedett, kitűnik abból, hogy a városban, mely a török világ előtt az ország egyik legtekintélyesebb mezővárosa volt, melyben az ipar, művészet és kereskedelem a legszebb virágzásnak örvendett, s oly főiskolája volt, honnan a tanulók egyenesen mehettek a külföldi egyetemekre, a magyar uralom alá visszakerülése után 22 évvel, az 1717. évi összeírás szerint csak 49 család lakott, annak is egy része rác volt. Végül nem lesz talán érdektelen felemlíteni a megyénkben' azon helyek neveit, melyek a török uralom előtt többé-kevésbé népes és virágzó faluk voltak, melyek Haan Lajos úr műve nyomán - a következő, ma már egy-két kivétellel úgynevezett puszták, ú. m.: Alabián, Apáca, Apáti, Bábocka, Balkány, Borostyán, Csabacsűd, Csákó, Csorvás, Décse, Diter, Eperjes, Fás, Fecskés, Földvár, Komlós, Mágor, Méhes, Öcsöd, Sima és Sima-Sziget, Sopron, Tartsa, Szent-Tornya; - a törököknek megyénkbőli kiűzetése után, az elősorolt hely mind lakatlan puszta volt, holott ezelőtt valamennyi falu volt. A török elvonulás után ezek közül egynéhány, mint pl.: Csorvás, Komlós, Öcsöd, Tartsa, újratelepített és benépesült, a többi - ezenkívül számos hely még - maradt szomorú, lakatlan pusztaság. Láthatjuk ezekből is, habár csak megközelítőleg s inkább következtetés útján, hogy hazánk mily ínségre jutott, mily iszonyú megpróbáltatást állt ki. S csakis a magyar nemzet romlatlan ősereje, szívóssága, s megalázódni, eltörpülni nem tudó erkölcsi erejének lehet tulajdonítanunk, hogy hazánk és nemzetünk annyi vésszel, bajjal küzdve, dacolva, évszázadokon át, végre is phönixként megifjodva, megerősbülve kelt új életre hamvaiból. A létünket megsemmisüléssel fenyegető századok letűntek, a történelem kimondá ítéletét a tények és szereplők felett, a költő elzengé bús elégiáját az enyészetnek indulás szörnyű kora felett, - s mi ma már hálatelt lelkesültséggel ismételhetjük szavait: „Él magyar, áll Buda még! - a múlt csak példa legyen most, S égve honért, bizton nézzen előre szemünk!"