Jároli József - Czeglédi Imre: Göndöcs Benedek munkássága. Válogatott dokumentumok - Gyulai füzetek 10. (Gyula, 1998)

Dokumentumok 1873–1933

Kedves iparosok, tisztelt barátaim! Midőn az idők mostohasága miatt panaszkodtok, nézzetek szét iparostársaitok közt, és arról fogtok meggyőződni, hogy a tanult, ügyes, jó mester, aki pontosan és szolídul dolgozik és józan takarékos életet folytat, az nemcsak tisztességesen megél, sőt amellett gyarapodik is, és csak az olyan, aki könnyebb oldaláról szeretné venni a dolgot, aki munka helyett panasszal, sőt holmi költséges „nekibúsulás"-sal tölti az időt, az persze szegény, nélkülözésekkel küzd és előbb-utóbb tönkre megy. Tehát ne mindig másban, ne a mostoha viszonyokban, hanem önmagatokban keressétek a hibát, és a mitsem használó panaszkodás helyett lássatok annál szorgalmasabban a munka után, s képezzétek magatokat, hogy az újabb időben örvendetes fejlődésnek indult nagy lendületet nyert iparverseny terén képesek legyetek becsülettel helytállani. Ezért van elkerülhetetlenül szükség az ipartanonc iskolára is, mint amely közvetítő csatornája a haladó ipar újabb meg újabb vívmányainak, kalauza a tehetségnek s vezérlője az önképzésnek. Es én bátran merem remény leni, hogy nem is akad ezután egyetlen jóravaló iparos sem, aki az ipartanonc iskola szükségességét, hasznát be ne ismerné, s tanoncait onnan elvonná, sőt minden derék iparos, jövőben szigorúan ellenőrizni fogja, hogy tanoncai az ipariskolát rendesen látogassák, s otthon, munka közben, maga is kikérdezi, hogy mit tudnak, mit tanultak, és buzdítandja őket a folytonos önképzésre. Nem mulaszthatom el ez alkalommal a legmelegebben ajánlani, hogy az iparosok közül, aki csak teheti, el ne mulassza megtekinteni a most folyamatban levő országos kiállítást Budapesten, amely nagyszerűségével méltán bámulatra ragad minden szemlélőt, s lelkesült önérzettel tölthet el minden jó hazafit, mert már eddig is fényesen beigazolta a külföld előtt, hogy Magyarország minden téren halad, fejlődik, virágzik, s amiben eddig hátra maradt is, most gyors léptekkel igyekszik utolérni a fejlettebb kultúrával bíró művelt nagy nemzeteket. Mint a kiállítás megnyitásának magasztos ünnepélyén az örökké feledhetlen emlékű, valóban felséges és királyi szavak, az egész nemzet lelkében hálás visszhangra találva, oly lélekemelőleg mondák: „A szorgalom és becsületes munka vívmánya ez! S ez a nagy, sőt meglepő előhaladása Magyarországnak a közművelődés munkálataiban e helyütt egy tágas, színgazdag képben van összefoglalva." Tanulmányozzátok tehát, kedves iparos barátaim, az országos kiállítást, s abban különösen mindenki a saját szakmáját, figyelje meg ki-ki a mestersége körébe vágó újabb találmányokat, tökélyesbbített szerkezetű műveket, s aztán igyekezzék mindenki a látottakat, tapasztaltakat felhasználni és saját előmenetelére fordítani;- ezt nemcsak a korszerű haladás, de a megélhetés is parancsolja, mert aki nem halad, aki nem képezi, tökéletesíti magát, az elmarad nemcsak a kortól, de a megrendelésektől s ezzel együtt lassanként a megélhetéstől is. Nektek pedig, kedves fiaim! Iparostanoncok! Egy tükröt adok a kezetekbe, amelyből mindenikőtök megláthaja, hogy mit kell és mit nem szabad tenni egy becsületes, jóérzésű iparostanoncnak, aki azt akarja, hogy már mint tanoncot is szeressék, megbecsüljék és idővel derék mester és tiszteletre méltó jó polgár váljék belőle.