Jároli József: A gyulai földész társulatok története 1858–1974 - Gyulai füzetek 9. (Gyula, 1998)

A társulati tagok temetése

A társulati tagok temetése Mind a magyar társulati alapszabályból, mind a társulati tagoknak kiadott rendtartásból láttuk, a társulat elhunyt tagjainak temetésére testületileg köteles volt az egész tagság kivonulni. Egyszer fordult elö az iratok tanúsága szerint, 1935-ben, hogy egyik tagúk temetésére nem vonult ki a tagság, mert a hozzátartozók nem értesítették időben a társulatot és így nem tudták megszervezni a kivonulást. A választmány megbotránkozással vett tudomást a mulasztásról és levélben kért bocsánatot az özvegytől.

183 Az egyházi temetés szertartásába a magyar földészek nem folytak bele; a temetési menetben vettek részt a társulati zászlóval, a múlt században és e század elején egy szoborral, más alkalommal a társulati feszülettel. A szobor rendszeresen szerepelt a vagyonleltárban, azt azonban, sajnos nem tudjuk, kit ábrázolt. Vagy egy díszes ún. hordozó Mária szobor volt, de sokkal valószínűbb, hogy Szent Vendel szobrát vitték a temetési menetben. Gondolhatunk arra is, hogy esetleg egyszerűbb Szentháromság szobra is lehetett a társulatnak. Az Anyatemplom jelenlegi felszerelései között ezekre nem akadtunk rá. A társulati feszület nem szerepel a vagyonleltárakban, használatára is kevés helyütt van adatunk.

184 A temetéseken a magyar társulat tagjai fáklyáztak, 6 db fáklyával. 1894-ben a tagok és a feleségük temetésére ingyen lehetett igénybeveni a fáklyákat.

185 1898-ban azonban módosították a feltételeket és a tagok, de a nem tagok temetésére is 3 forintot kellett fizetni a fáklyákért és a fáklyák ki és behozataláért a temetőből, 1 forintot a társulati szolgáknak.

186 Ez utóbbi mozzanat arra utal, hogy a fáklyások a sírt állták körül, a háztól a temetőbe