Jároli József: A gyulai földész társulatok története 1858–1974 - Gyulai füzetek 9. (Gyula, 1998)

A két földész társulat, mint egyesület működése

tenek arról, hogy az infláció miatt elértéktelenedett pénzvagyonuk pótlására 5 Ft tagdíjat szednek. A bejegyzésben szereplő tisztségviselők, az elnök és az alelnök választása arra utal, hogy az 1921-ben elfogadott alapszabályt alkalmazzák. A későbbi években - adatközlői információk alapján tudjuk - a társulat formális egyesületi életet nem élt, ezért kerülhette el a magyar társulattal ellentétben az 1950. évi feloszlatást.

107 Ugyanakkor figyelemre méltó az Erkel Múzeumba került irattöredékben megmaradt két nyomdaszámla, amely szerint 1955-ben és 1966-ban Gyulán még nyomtattak 1000-1000 darab tagnyugtát a német társulat tagjai részére. 1966-ból van adatunk a tagdíjak beszedéséről is. A társulatok egyetlen fizetéses alkalmazottja a társulati, vagy körszolga volt. A magyar társulatnál működött szolga munkakörét nehéz meghatározni, mert erre vonatkozó részletek nem maradtak meg az iratokban. A szolgát a választmány fogadta fel és határozta meg az évi járandóságát. Az 1888. június 17-i szolgaválasztásról készült feljegyzés szerint „tartozik a hivatalát pontosan teljesíteni, ha vagy temetésre, vagy a templomba fákiázni rendelni, az elnöknél pontosan megjelenni minden vasárnap."

108 E kissé komplikált szöveg úgy értelmezhető, hogy a szolga feladata volt azoknak a tagoknak az értesítése, akiknek vagy temetéseken, vagy ünnepélyes szentmiséken, körmeneteken fáklyát kellett vinniük. Nyilván a következő heti feladatok kiosztása érdekében írták elő számára, hogy keresse meg az elnököt vasárnaponként. Tehát afféle jövő-menő ember volt, aki a társulati tagokat értesítette, ha szolgálatba kellett lépniük. Aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy ő volt az, aki a társulati tagokat értesítette a választmányi ülés, közgyűlés idejéről, az elhunyt tag temetésének időpontjáról. (Az 1929-es alapszabály alapján a közgyűléseket a sajtóban meg kellett hirdetni, így a szolga e feladata is megszűnt.) O volt köteles ügyelni a rábízott ingóságokra, amelyeket 1926-tól a Benedekvárosi (Nagymagyarvárosi) Olvasókörben helyeztek el. 1905-ben a szolga gondatlansága miatt a társulat nagy koltája (valószínűleg cserépfazékról van szó), elpusztult, ezért a választmány kötelezte arra, hogy az új árának felét térítse meg.

109 Valószínű, hogy a szolga segédkezett a társulati közgyűlés lebonyolításánál és a fáklyák kezelését, karbantartását is neki kellett