Jároli József: A gyulai földész társulatok története 1858–1974 - Gyulai füzetek 9. (Gyula, 1998)

A gyulai földész társulatok alapítása és alapszabályai

alapszabály közti lényeges különbség abban foglalható össze, hogy az újabb alapszabály már közelít az egyéb polgári egyesületek előírásaihoz és ezzel kimaradnak belőle azok a jellegzetes vonások, amelyek a századforduló idején még meghatározták a társulatot. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az alapvető cél háttérbe szorult volna, csupán a változó világ követelményeihez kellett alakítani az alapszabályt, amelyet most már kész alapszabályminták alapján fogalmaztak meg. A laicizálódási folyamat részleteit megfelelő adatközlői információk hiányában nem tudjuk bemutatni, de az alapszabályok egységesítése felé törekvés mellett minden bizonnyal szerepet kapott a társadalmi környezet változása is. Egy biztos azonban: az elődök által kijelölt feladatokhoz való ragaszkodás töretlen volt a tagság körében és attól nem is tértek el, az alapszabály-módosítás után sem.) A magyar társulat fogadalomból létrejött közössége évente négy szentmise mondatását vállalta az alapszabály előírása szerint a gyulai anyavárosi római katolikus templomban. „Istennek jótéteményeiért és a föld termésének megtartásáért" imádkoztak a társulat tagjai (1889. 2. §, 1929. 4. §). Február 18-án az elhunyt földészekért mondatták az elsőt, a másodikat Szentháromság vasárnapján (miután a Szentháromság oltalma alá helyezte magát a közösség), a harmadikat augusztus 20-án, Szent István király ünnepén, a negyediket pedig október 20-án, Szent Vendel napján. Az egyházi szertartásokon történő ünnepélyes asszisztációhoz a társulat templomi díszzászlót készíttet, amelyet ünnepélyes körmeneteken a tagok magukkal visznek. Hat darab fáklya készíttetését is magára vállalta a közösség, amelynek jó karban tartása is az ő pénztárát terhelte. A fáklyákkal az ünnepélyes szentmiséken, körmeneteken, a társulati tagok temetésén stb. vettek részt. Az 1889-es alapszabály a társulat második céljaként a tagok anyagi javának szolgálatát is feladatának tekinti. A társulat pénzéből tökéletesen kipróbált, hasznos gépeket vásárol a társulat, a közgyűlés beleegyezésével, és a gépeket kiadja használatra a tagoknak, de kívülálló gazdáknak is. A használatért díjat szednek, amely a társulat pénztárát gazdagítja. (Az alapszabály két gépet nevez meg beszerzendőnek: vetőgép és rosta.) Nemcsak