Szatmári Imre - Gerelyes Ibolya: Tanulmányok a gyulai vár és uradalma történetéhez – Gyulai füzetek 8. (Gyula, 1996)

Középkori falusi templomok régészeti kutatása Gyula határában - III. Szentbenedek

Szatmári Imre: Középkori falusi templomok... volt) idővel indokolttá tette az épület befogadóképességének növelését. Ezért később a Ny-i zárófalát lebontva, hosszanti falaihoz a gótika jegyeit mutató bővítményt építettek. Az új épületrész ENy-i és DNy-i sarkait haránttámpillérekkel ill. a korábbi és az új falak csatlakozásait egy-egy oldaltámpillérrel erősítették meg. A támpilléreket nem számítva a templom hossza ezáltal 15,50 m, szélessége pedig - mivel a bővítmény nem szabályos négyszög - az új Ny-i zárófalnál 6,10 m ill. a régi falakhoz történt csaklakozásnál 6,30 m lett. A II. periódus alapozási árkának szélessége fönt 85-100 cm között mozgott, de lefelé mindkét oldala rézsútosan szűkült össze, így a legalján néhol már csak 60-65 cm volt (14. ábra: 2. árok Ny-i fala). Mélysége megegyezett az I. perióduséval, de készítési technikája merőben eltért azétól. Itt ugyanis az alapozás legaljára először 10-15 cm vastag habarcsos, téglatörmelékes réteget terítettek, ezt 4-8 cm-es földréteggel döngölték le, majd e két fajta réteg váltogatásával haladtak fölfelé (XVII. tábla 3. kép). A bővítmény alapozásában lévő téglatörmelék között talált vakolatos darabok bizonyítják, hogy az I. periódus Ny-i zárófalából kikerülő bontási anyagot dolgozták be az új alapba. A két Ny-i saroktámpillér alapozása mind mélységét, mind pedig szerkezetét tekintve megegyezett a bővítményével (XVIII. tábla 2. kép). Az oldaltámpillérek közül csak az északira ástunk rá, melynek csupán az aljáig kiszedett alapozási gödrét találtuk meg. így is kiderült azonban, hogy ez mintegy 50 cm-rel sekélyebb volt, mint a fal alapozása. A támpillér helyére kijelölt 5. szelvényünk más eredménnyel is szolgált, mivel megmutatta a régi és új falak toldásának módját. A bővítmény falát ugyanis nem egyszerűen a régi periódus sarka mellett húzták fel, hanem az alaposabb falkötés érdekében még az új alapárkot is bekapcsolták a régi alapozásba, kb. 1 méteres szakaszon kiásva ezzel a korábbi templomsarkot (XVIII. tábla 1. kép). Ásatási megfigyeléseink arról is tanúskodnak, hogy a régi alaprajz a D-i oldaltámpillér helyének jelölésében nem egészen pontos. A 2. sz. kutatóárkunk ide eső részében ugyanis ennek nem találtuk nyomát, valószínű tehát, hogy az oldaltámpillérek szimmetrikusan helyezkedtek el. A templom körüli temetőnek elenyésző részét ismerjük. Az 1936. évi ásatás megmaradt leletanyagát 1985-ben és 1986-ban csak 25 újabb sír feltárásával gazdagíthattuk. A temető képe a középkori templom körüli temetők általános jellemzőit tükrözi. A sírokat itt is nagy sűrűségben, egymás fölött több rétegben találtuk, s ez a templom ill. a temető huzamos időn át történő használatára utal. A dél-alföldi egyházépítészet kutatottsága sajnos napjainkban nem teszi még lehetővé, hogy pusztán az épületek megmaradt alapjaiból, építéstechnikájából, átépítési megoldásaiból - ha egyáltalán voltak ilyen általánosítható törvényszerűségek következtetni lehessen a templomok építésének vagy fennállási szakaszainak idejére. Ehhez mindig nagy segítséget nyújthatnak az egyes sírokból előkerülő mellékletek. Az Implom József által feltárt sírok elhelyezkedéséről semmit sem tudunk, csak a megmaradt leleteket vehettük számba. A legutóbb kibontott 25 sírból 15 melléklet nélküli volt, a fennmaradó 10 közül pedig mindössze 5 sír szolgáltatott régészetileg többékevésbé korhatározó leletanyagot: Az 1. sírban bronz fülesgomb,

201 a 10., 11. és 25. sírban apró, meglehetősen töredékes préselt bronzlemezkék ill. üvegpaszta gyöngyök (XI. tábla 16-17., 20.; 18-19.; 22.),

202 a 20. sírban pedig Zsigmond király parvusa

203 került elő. A leletanyag többi részét az egész középkorra jellemző koporsószegek, vagy csak relatív kronológiát adó, sírbetöltésekben talált tárgyak képezik. Az utóbbiakhoz tartozik két késő középkori cserép a 19. sír, egy Árpád-kori edényből számiazó oldaltöredék a 23. sír, s egy bronzlemezke (XI. tábla 21.) a 24. sír földjéből.

204 A lelőhelyről eddig előkerült leletanyagban nincs Árpád-kori sírmelléklet, de ez valószínűleg a temető nagyon alacsony feltártsági fokával magyarázható. A faluhely 201 Ltsz.: 86.7.39. 202 Ltsz.: 86.7.4041.; 86.7.42-43.; 86.33.18. 203 Huszár 583.; Huszár Lajos: Kiadatlan középkori magyar pénzek. FA VI (1954) 117. Nr. 7. - Ltsz.: 86.7.47. 204 Ltsz.: 86.7.45., 86.33.16-17. 48