Szatmári Imre - Gerelyes Ibolya: Tanulmányok a gyulai vár és uradalma történetéhez – Gyulai füzetek 8. (Gyula, 1996)

Középkori falusi templomok régészeti kutatása Gyula határában - I. Szeregyháza

Szatmári Imre: Középkori falusi templomok... azonban a 2. sz. árkunkban és a 2. szelvény ÉNy-i sarkában megfigyelt korábbi kutatóárok ásásakor, mert annak végével kissé beleástak a szentély és a hajó között lévó alapozásba. A templom méreteinek meghatározásakor meglepően pontosnak találtuk Implom József korábbi felmérését. Az általa leírt adatok,

54 a Scherer-közölte alaprajz (2. ábra) és a mi méréseink közötti eltérés ugyanis sehol sem haladta meg a 10-20 cm-t, sok helyen pedig pontosan megegyeztek. Az 1986. évi felmérés szerint a templom hossztengelye DNy 50,5' - ÉK 18,5' irányítású volt, vagyis szentélye 2,5'-sal tért el a keleti iránytól észak felé. Teljes hossza a tengelyben 13,85 m (ebből a hajó: 9,6 m), a szentély külső szélessége a középvonalban: 4,76 m, a hajóé pedig: 6,30 m volt. Az alapfal átlagos szélességének is megfelel a 70 cm-es érték.

55 Talán annyi kiegészítés tehető még ezzel kapcsolatban, hogy míg a szentély alapozás általunk megfigyelt szélessége 55-65 cm között váltakozott, addig a hajónál ez 70-80 cm volt. Ez annál is inkább lényeges lehet, mivel két másik eltérést is találtunk a korábbi megfigyelésekhez ill. a régi alaprajz ábrázolásához képest. Egyrészt ugyanis - bár az alapozási árok Implom J. által említett átlagos 120 cm-es mélysége nagyjából helytálló, de ez esetben is - különbség mutatkozik a szentély és a hajó alapozásának mélysége között: míg a templomhajónál ez 105-120 cm közt változott, addig a szentélynél csupán 85-95 cm-es értékeket mértünk. Másrészről pedig kiderült, hogy a templomhajó egésze kissé E-ra tolódik a szentélyhez képest. Ezek mellett viszont az újabb ásatás igazolta a korábban fenntartásokkal kezelt alapozás létét, amelynek szintén kibányászott alapárka valóban a templom belsejében, a szentély s a hajó között húzódik, és láthatóan semmiben sem különbözik a többi főfal alapozási árkától (XIV. tábla 2. kép). Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy a szentély D-i fala mellett bolygatatlan állapotban megtalált - sajnos melléklet nélküli - 18. sír koponyáját és felső testének kis részét a D-i hajófal K-i végének ásásakor vágták el (XIV. tábla 3. kép), akkor végképp meggyőződhetünk arról, hogy hitelesítő ásatásunk ugyan tisztázta a korábbi alaprajz kétséges részeit, sőt pontosította is azokat, mindazonáltal a templom építéstörténetével kapcsolatosan újabb kérdéseket vetett fel. Ezekre viszont a templom óriási mértékű elpusztulása miatt ma már nehéz fenntartás nélküli válaszokat adni. 1933-ban talán megvolt még ennek a lehetősége, de az akkori dokumentáció hiányában ezúttal csak az építéstörténettel kapcsolatban fennmaradó kérdések felvetésére vállalkozhatunk: 1. Bár a szentély és a hajó között lévő, s a főfalakétól semmiben sem különböző alapárkot tekintve hozzá hasonló elrendezésű alaprajzokat máshonnan is ismerünk,

56 e templom esetében mégsem tudjuk - elsősorban az itt 2-5. pontban említettek miatt annak funkcióját határozottan eldönteni. 2. A szentély alapozása valamivel keskenyebb és sekélyebb a hajó alapozásánál, a diadalív vonalában elhelyezkedő, s már említett átkötő alapozás viszont ebből a szempontból a szentélyhez hasonló, és ahhoz csatlakozik. 3. A D-i hajófal alapozásakor elvágták a 18. sírt, 4. ezen a helyen a D-i hajófal a szentély DNy-i sarkának alapozásába mélyed, viszont 5. az E-i hajófal és a szentély közötti rövidke falszakasz alapozási mélysége a szentély mélységével egyezik meg (XIV. tábla 4. kép). 6. Kémiai elemzés nélkül nem mutatható ki egyértelmű különbség a hajó, a szentély és a közöttük lévő átkötő alapozásban talált habarcs összetétele között. (Mintákat tettünk el.) 54 Ld. a 40. jegyzetet. 55 Ld. a 42. jegyzetet. 56 Pl. Mikulcice, Staré Mesto (vö. Vana, Zdenek: Die Welt der Alten Slawen. Praha 1983, 114-115.) vagy Pilgersdorf és Zalavár (vö. Valier, Ilona: Romanische Sakralbauten Westpannoniens. Eisenstadt 1985, 212., 294.), közelebbről is, mint pl. Berettyóújfalu-Andaháza (vö. Mesierházy 1969, 92.), sőt egészen közelről: Doboz-Faluhely (vö. Kovalovszki 1986, 110-111.). Ez utóbbival a hasonlóság szinte megdöbbentő. 18