Szatmári Imre - Gerelyes Ibolya: Tanulmányok a gyulai vár és uradalma történetéhez – Gyulai füzetek 8. (Gyula, 1996)
Középkori falusi templomok régészeti kutatása Gyula határában - I. Szeregyháza
Szatmári Imre: Középkori falusi templomok... A lelőhelyet 1979 után 1985-ben is sikerült azonosítani. 50 Eszerint ez a Gyulától E-ra elterülő Szeregyháza nevű határrészen álló Szijágyi-féle tanya környezetében található. Ezen a területen (hrsz.: 0729/1) majdnem É-D-i irányban a Fekete-Körös egykori holtágának kiszáradt, s ma már erősen feltöltődött medre halad, melynek K-i partján lévő magasabb dombháton mintegy 300 x 650 méteres körzetben surun előforduló edénytöredékek jelzik a középkori falu kiterjedését (IV. tábla 1-13.). 51 A templom helyét a felszíni nyomok alapján nem a dombhát legkiemelkedőbb pontján, hanem annak lankásabb DK-i lejtőjén, kb. az egykori faluhely E-i harmadának közepén találtuk meg (3. ábra). Az 1986. július 23-a és augusztus 4-e között végzett ásatásunk célja egyrészt a lelőhely-azonosítás (terepjárás) eredményeinek igazolása, másrészt az 1933. évi feltárás hitelesítése ill. a róla fennmaradt ismeretek bővítése volt. A régi alaprajzzal kapcsolatban ugyanis elvi és gyakorlati problémaként merült fel pl. annak kínos szabályossága és szimmetriája mellett a szentélyt a hajótól elválasztó, ugyanakkor falszélességű alapozás ábrázolása is. A hitelesítő ásatás során sikerült megtalálni és. nagyrészt újra feltárni a templomot, a körülötte lévő temetőből pedig 26 sírt 52 (4. ábra). Az 1. sz. kutatóárokban és K-i ill. Ny-i rábontásában előkerült a templom teljes Ny-i zárófalának és ^két sarkának helye (XIV. tábla 1. kép), a 2. sz. árokban pedig a templomhajó E-i és D-i falának alapozási árka. Miután e két kutatóárokkal megnyugtatóan tisztáztuk a templom helyzetét, az 1. és 2. sz. (egyaránt 5x5 méteres) szelvénnyel összefüggően bonthattuk ki a szentély nagy részét, melyet azután a 3. sz. árokkal és annak K-i rábontásával egészítettünk ki. Sajnos tapasztalnunk kellett, hogy a templom maradványai az 1933. évi ásatás óta óriási mértékben tovább pusztultak, csökkentve ezzel az épületre vonatkozó megfigyelési lehetőségeket. Alapozásából mindéi) követ módszeresen kibányásztak, eredeti helyén mindössze a D-i szentélyfal alapozási árkának legalján találtunk egy kisebb terméskő darabot. 53 A kiszedett alapozás árkának aljából is csupán egyetlen helyen (a 2. szelvénybe eső D-i hajófalnál) maradt meg 50 cm mélységű szakasz, az általános érték egyébként a templomhajónál 10-20 cm, a szentélynél viszont mái* csak 5-10 cm volt. Sok helyen azonban a korábbi bolygatások miatt az alapozási árok oldalai is teljesen eltűntek, s csak az alja maradt meg. Bontásában szerencsére sokat segített, hogy annak idején a homokkal összekevert meszet az alapárokban oltották meg, így az árok alján és oldalfalain összefüggő rétegben maradt meg a kötőanyag. Az alapozás helyének betöltése szinte mindenütt földdel kevert habarcsrögökből, tégladarabokból, kisebb-nagyobb rhéretű habarcsos folyami kavicsokból és terméskő darabkákból tevődött össze. Nagyon sok helyen meg lehetett figyelni az 1933. évi ásatás nyomait is, többnyire olyan formában, hogy az akkor még ép alapozás mentén lépcsőzetesen lefelé mélyedő ráásásokkal követték a falak irányát (1-2. árok, 1. szelvény). Ezekkel a keskeny árkokkal helyenként (pl. a szentély K-i zárófalánál) az alapárok alját is elérték, sőt annál mélyebbre is ástak. A szentély belső területét - a Ny-i sarkok és az É-i fal széle kivételével - szintén hatalmas beásás rombolta szét, amely mindenütt az alapozás aljánál mélyebbre hatolt. Tekintve, hogy a beásás sehol sem tette tönkre az alapárok aljának vonalát, viszont annak szélét fele arányban közvetlenül érintette, biztosra vehető, hogy e kincskereső gödör ásása idején itt még összefüggő alapfalakat találtak, s ezért álltak meg a munkával ezek széleinél. Ezt bizonyítja a szentély két K-i belső sarkában megfigyelt gödör is, amelyekről az is elképzelhető, hogy pl. az 1933. évi ásatás során az alapozás aljának mélységét voltak hivatva megnyugtatóan ellenőrizni. Figyelmetlenek voltak 50 Ld. Jankovich D. és Szatmári I. jelentését: BMM Rég. Ad. 1660/1979 ill. 1831/1986. 51 1-3-ltsz.: 86.3.25., 4-6.1tsz.: 86.3.26., a többi pedig: 86.32.60., 86.32.28., 86.32.27., 86.32.32., 86.32.34., 86.32.73., 86.32.46. - Az őskori és népvándorlás kori telepjclenségek ennél jóval nagyobb területen figyelhetők meg. 52 MNM Rég. Ad. XIII. 153/1987; BMM Rég. Ad. 1997/1987; EFM Ad. 1163/87. - Az ásatás helyének országos hálózatba történő bemérését a Békés Megyei Tervező Vállalat geodéta csoportja végezte el Boldog Ferenc vezetésével. Ezúton is köszönöm segítségüket. 53 Ltsz.: 86.32.121. 17
