Szatmári Imre - Gerelyes Ibolya: Tanulmányok a gyulai vár és uradalma történetéhez – Gyulai füzetek 8. (Gyula, 1996)

Török építkezések Gyulán (1566—1695) - II. A gyulai vár és palánkja a török korban - 3. A palánkvár

Gerelyes Ibolya: Török építkezések Gyulán A fentiek alapján összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy 1566. nyarára nagyjából Paolo Mirandola tervei alapján - de legalábbis annak ismeretében - elkészült a földbástyákkal és a mintegy 9 méter széles palánkkal megerősített vár. A várépületet részben téglából, részben földből épített négy sarokbástyás külső fal védte. A palánkon belül a huszárvárat még egy földfal és egy belső vizesárok választotta el a belső vár területétől. A huszárváron belül nagyobb épület valószínűleg nem állott, déli sarkában viszont egy kb. 20-25 méter átmérőjű ágyúállást építettek. A fenti elemzés azt is bizonyítja, hogy a török korban a palánkváron; annak fő vonalán, formáján, földbástyáin nagyobb átalakítást nem végeztek. Hiszen, mint láttuk az 1562. évi állapothoz képest végrehajtott változások Mirandola terveihez igazodtak, ezt pedig csak Kerecsényi László végeztethette el. Ezt a feltevésünket támasztja alá az a tény is, hogy 1566. után gyakorlatilag egészen 1685-ig Gyulát szinte háborítatlanul birtokolták a törökök. A várost ugyan 160Ü-ban, illetve 1604-ben kétszer is támadás érte, a vár azonban ekkor sem került ostrom alá. A hadi helyzet, a katonai körülmények nem tették indokolttá, hogy a törökök nagyarányú megerősítést, vagy átalakítást végezzenek a gyulai váron. Egészen más a helyzet a palánkkal, ezt ugyanis - az ostromoktól függetlenül is - folyamatosan rendben kellett tartani, az elkorhadt, kidőlt gerendákat és karókat rendszeresen cserélni. Az 1566. évi ostrom során jelentősen megrongálódtak a külső vár földbástyái, porig égett a külső várat védő palánk is.

78 Közvetlenül a foglalás után tehát a törököknek ki kellett javítaniuk a földbástyákat, és újra kellett építeniük a huszárvár palánkját. A palánképítő tevékenység azonban nyilvánvalóan nem korlátozódott csak a kezdeti évekre, hanem valószínűleg a török hódoltság teljes időszakára jellemző volt. Fel kell tételeznünk azt is, hogy időnként a földbástyák kisebb javítására is sor kerülhetett. A fentiekben a vár épületeivel kapcsolatban említett - a javítások konkrét időpontjait felsoroló adatok valószínűleg a palánkvárra is vonatkoznak.

79 Porthen Fülöp Jakab már idézett 1695. évi jelentésében a gyulai vár palánkjairól a következőket írta: "az nem szabályosan, de mégis magas, vastag tölgyoszlopokkal duplán van megépítve, erős fa-keresztkötésekkel mindenütt szorosan összefonva és közbül egyes helyeken hét, másutt nyolc lépés szélességben földdel kitöltve. Meglehetősen rongált mellvéd van rajta, melyet azonban kevés fáradsággal ki lehetne javítani. Kívül a palánk alatt szintén van egy mellvéd.

80 E szerint a palánkok viszonylag jó állapotban voltak a visszafoglalás idején is, ami azt jelenti, hogy a török kor folyamán valóban rendben tartották őket. A törökök palánképítő tevékenységének nyomait sikerült feltárnunk a külső vár ENyi oldalán, egy rövidebb, mintegy 10 méteres szakaszon (5. ábra, XXVII. tábla 1. kép). Az 1566. évi ostrom eseményeinek leírásából tudjuk, hogy a támadó török csapatok a külső vár palánkját teljesen elpusztították, mégpedig a következő módon: A törökök "a bástyákat és a falakat rézsút kezdték lőni és arra törekedtek, hogy a külső cölöpzet tapaszát leverjék. Mikor a külső gerendázat több helyen meztelen maradt, a janicsárok beásták magukat a cölöpzet aljába, onnan a földet kihányták s a csupaszon maradt faalkotmányba tüzet raktak. Bár a várnak több fecskendője volt, a vízhiány megakadályozta a tűz eloltását. Ilymódon a külső vár falai annyira elpusztultak, hogy már csak itt-ott állt ki egy félig égett gerenda."

81 Az ásatás során feltárt két külső cölöpsor hatalmas tűzvész nyomait mutatta (XXVII. tábla 2. kép, 6. ábra). Az általunk kibontott legkülső cölöpsor vastagon átégett. A mai felszíntől mérve 160 cm-es mélységtől bontakozó cölöplyukak fölött, e mélységtől lefelé pedig azok mellett, mintegy 40-50 cm vastagságban cserépkeménységűre égett, vörös színű, paticsos agyagfalat bontottunk ki. A váltakozó nagyságú - 25-50 cm átmérőjű - cölöplyukakban több helyen megtaláltuk az átégett, elszenesedett tölgyoszlopok maradványait. A külső cölöpsor ENy-i (a vizesárok felé eső) oldalán még három méter mélységben is átégettfas zen es agyagréteget bontottunk ki. Megfigyeléseink szerint ezt a legkülső cölöpsort a leégés után nem 78 Karácsonyi 1896,

1. 170-171. 79 Vö. 58-6l.sz. jegyzetek. 80 GyO. 454., Sdwrer 1938, 258. 81 Scherer 1938, 213-214. 117