Szatmári Imre - Gerelyes Ibolya: Tanulmányok a gyulai vár és uradalma történetéhez – Gyulai füzetek 8. (Gyula, 1996)

Török építkezések Gyulán (1566—1695) - I. Gyula városa a török korban

Gerelyes Ibolya: Török építkezések Gyulán vízszintesen beépített gerendával is megerősített - terméskőből épült faltömböt tártunk fel (2. ábra, XXV. tábla 1. kép). A mintegy 4 méter széles gerendarács-szerkezet megépítésére az épület ÉNy-i sarkán álló minaret miatt lehetett szükség. Egyéb építmény - mint egy torony - ilyen méretű alapozás megépítését nem indokolta. A dzsámi alapfalai alatt másutt csak fal-megerősítő' gerendákat találtunk, ilyen jellegű rács-szerkezetet nem.

49 Az épület felmenő falait - mint már szó volt róla - 1754-ben gyakorlatilag teljesen elbontották. Egyedül az l/a kutatóárokban találtunk egy kis részletet, valamint a 3. sz. kutatóárok É-i szélében egy kisebb ledőlt faltömböt. Az l/a kutatóárokban feltárt 120 cm széles fal, a mai felszíntől mérve 90 cm mélységben jelentkezett. Érdekessége, hogy felső részén két sorban termésköveket raktak le, melyek alatt szintén megtaláltuk a már több helyről jól ismert, vízszintesen lefektetett, habarcsba ágyazott fal-megerősítő gerendát (XXIV. tábla 4. kép). Annak ellenére, hogy ezen a kis szakaszon a falba beépítve köveket is találtunk, valószínűsíthetjük, hogy a dzsámi felmenő falai nagyobbrészt téglából épültek. Ezt igazolja, hogy a területen igen nagy mennyiségű téglaomladékot bontottunk ki, valamint, hogy az itt felépített XVIIIXIX. századi házak falaiba nagy mennyiségű, másodlagosan felhasznált téglát építettek be. A nagymérvű elbontás miatt az épület bejáratának meghatározásakor csak a XVIII. századi ábrázolásokra támaszkodhattunk (XXII. tábla 1-3. képek). Ugyancsak a XVIII. századi elbontás az oka annak is, hogy a dzsámi belső terében az épület belső osztófalaira, illetve padlózatára vonatkozóan nagyon kevés megfigyelést tehettünk. A 16. sz. kutatóárokban sikerült feltárnunk egy 30 cm széles, teljes egészében téglából épült belső osztófalat (2. ábra). Az l/a, 2/a és 4/a kutatóárkokban, a feltételezett bejárat két oldalán, a dzsámi ÉNy-i falára merőlegesen, 150 cm mélységben 4 sorban vékony karólyukakat bontottunk ki. A megmaradt karólyuksorok által jelzett faszerkezet rendeltetése egyelőre bizonytalan, csak feltételezhetjük, hogy egy belső osztófal meglétét jelzik (XXIV. tábla 3., XXV. tábla 3. képek). Az épület DK-i részén, a 18-19-20. sz. kutatóárkokban, a mai felszíntől mérve 130 cm mélységben meszes-habarcsos padlózat alapozást találtunk. Vastagsága 4-10 cm között változott. A 18. sz. kutatóárokban egy helyen a lerakott padlótéglák lenyomatai is kirajzolódtak (XXV. tábla 4. kép). A padlózat alapozás széle és annak iránya pontosan igazodott a dzsámi ÉK-i falához, amely mellette, de 70 cm-rel mélyebben került elő. Az előkerült alapozás minden bizonnyal a dzsámihoz tartozik, elképzelhető azonban, hogy esetleg nem a XVI. század második felében, hanem egy későbbi átalakítás során építették. A dzsámi feltárása során korábban itt álló, középkori épületre utaló maradványokat nem találtunk. A feltárt falrészletek tanúsága szerint az egész épületet egységes elképzelések szerint, azonos építési technikával építették meg. Bizonyosnak tekinthetjük, hogy az épület alapjaitól török kori, eredetileg is dzsáminak épült az 1566-1579. között eltelt évek során. A gyulai ásatást megelőzően eddig, az egykori török hódoltságban Magyarországon csak egy olyan téglalap alaprajzú dzsámit ismertünk, mely alapjaitól török épület volt. Ez az épület a szigetvári várban álló, ugyancsak Szulejmán nevét viselő dzsámi.

50 A két épület - a szigetvári illetve a gyulai Szulejmán dzsámi - sok hasonlóságot mutat. Mind-kettő körülbelül azonos időben - az 1560-as évek végén, 1570-es évek elején épült, az elfoglalt vár területén belül. Mindkettő téglalap alaprajzú, egy minaretes téglaépület volt, melyet gerenda és cölöpszerkezet alkotta alapokra építettek. A feltárás során itt is megtalálták az épület alapozásában a termésköveket, valamint falaiban az erősítő favázas szerkezet gerendafészkeit és a fagerendák maradványait. Z* A minaret alapozása jelenleg teljesen nem lárható fel, meri pontosan felette védett fa áll. 50 Gera 1980, 42-44., Gero Győző: A szigetvári Szulejmán szultán dzsámi. Műemlékvédelem 10(1966) 111-116. Ugyancsak légialap alaprajzú, egy minaretes, nyeregtetős épület volt az Esztergom-vízivárosi Özicseli Hadzsi Ibrahim dzsámi is. Ez utóbbi azonban nem alapjaitól török épület, hanem meglévő középkori épület felhasználásával készült. 110