Szatmári Imre - Gerelyes Ibolya: Tanulmányok a gyulai vár és uradalma történetéhez – Gyulai füzetek 8. (Gyula, 1996)

Középkori falusi templomok régészeti kutatása Gyula határában - Bevezetés

Szatmári Imre KÖZÉPKORI FALUSI TEMPLOMOK RÉGÉSZETI KUTATÁSA GYULA HATÁRÁBAN (Implom József ásatásainak hitelesítése) Bevezetés Békés és Zaránd megye - így Gyula környékének - középkori történetével ill. kifejezetten a gyulai uradalom történetével már sokan foglalkoztak.

1 Ennek ellenére az uradalom létrejöttét megelőző legrégibb időszakról (X-XI. sz.) keveset tudunk.

2 A királyi vármegye megszervezésére talán csak Vata mozgalmának bukása után, a XI. század második felében kerülhetett sor.

3 A viszonylag békés fejlődésnek a tatárjárás vetett véget, melynek következtében évtizedekre - egyes vélemények szerint egy évszázadra is elnéptelenedtek az itt lévó falvak.

4 A királyi vármegyeszervezet felbomlását követően, Károly Róbert szervezhette meg a gyulai uradalmat, mely 1387-ben a Losonczyak, 1403ban pedig 43 birtoktesttel a Maróthiak kezére került.

5 Már Maróthi János megkezdte az uradalom Gyula-központú birtokkoncentrációjának kiépítését.

6 A gyulai birtok igazgatási központjának kialakítását a főnemesi alapítású vár felépítésével is elősegítették. Ettól kezdve Gyula jelentősége az uradalmon belül még jobban erősödött, így törvényszerű volt, hogy a vár és az uradalom tulajdonjoga az idők folyamán elválaszthatatlanul összefonódott. A XV. században a Maróthiak és - a család kihalása, 1476 után - Mátyás király tevékenysége nyomán nemcsak Gyula lett jelentős mezővárossá, hanem a város piaci körzetét alkotva a környékbeli falvak is fejlődtek.

7 A gyulai uradalom e virágzása még a XVI. század első negyedében is tartott, de már érzékelhetők voltak azok az uradalom hanyatlására utaló jelenségek is, melyek Corvin János, majd Frangepán Beatrix idején (1482-1509) kerültek felszínre, és Brandenburgi György birtokossága alatt (1510-1530) teljesedtek ki. 1506-ban pl. az uradalomhoz még 1 Pl. Haan 1870, BO 1., BO II., Rácz 1880, Karácsonyi 1882, Haan 1889, Karácsonyi 1896, Scherer 1938, GyO, Virágh 1960, Kristó 1967, Csipes 1976, Kristó 1981, Blazovich 1985, Györffy 1987. 2 Kristó Gyula: Megjegyzések az ún. "pogánylázadások" kora történetéhez. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica, tomus XVIII. Szeged 1965, Uő 1967, 13-18; Uö 1981, 9-22; US 1983, 93-113. 3 Kristó 1967, 21., Uő 1981, 25., Jankovich 1991, 160-163. - A kérdést részletesen tárgyalta Uö 1978. Ezúton is köszönöm Jankovich Dénesnek, hogy kéziratát áttanulmányozhattam. 4 Kristó 1967, 28-31., 38.; US 1981, 33-36., 48.; Blazovich 1985, 51., 58-61.; Györffy 1987, 497-498. - A tatárjárás okozta pusztítás mérlegelésére ld. Szabó I. 1971, 174-180. 5 Karácsonyi 1882, 107-113.; Scherer 1938, 42-44. 6 Krisló 1967,50. 7 Gyula a legnagyobb kiterjedését az 1520-as évek végén érte el. 15 utcájában ekkor 560 család (2800-3000 fő) lakott. (Vö. Csipes 1976, 16.) 1525-ből ismerünk 12 itt működő céhet (Karácsonyi 1896, II. 44.; Hanzó 1959, 10.; Csipes 1976, 36.), melyek termékeikkel természetesen Gyula környékét is ellátták (Bácskai 1967, 436-438.). 9