Szatmári Imre - Gerelyes Ibolya: Tanulmányok a gyulai vár és uradalma történetéhez – Gyulai füzetek 8. (Gyula, 1996)

Középkori falusi templomok régészeti kutatása Gyula határában - II. Fövenyes

Szatmári Imre: Középkori falusi templomok... alapozták,

133 s az alapba a rotunda tégláit felhasználták, mivel a terméskövek között sok Árpád-kori tégla is előkerült. Az 5. szelvényben határozottan jelentkező ÉNy-i sarok alapozási árkát - s ez volt az általános - teljesen kibányászták, s a köveket elhordták a környező- tanyákba vagy Fényesre.

134 Alján csak habarcsfoltokat ill. kisebb darab termésköveket találtunk, közöttük egy kicsiny féloszlop töredéket (VIII. tábla 7.).

135 Említésre méltó még egy másik faragott kődarab is, amely a 2. árok E-i végében, a diadalív alapozása helyén talált visszadobált téglák közül került elő, s talán keresztelőmedence töredéke lehet (VIII. tábla 8.).

136 A templom végső pusztulásának időpontját homály fedi, de az bizonyítható, hogy Gyula elestét (1566) mindenképpen, a falu elnéptelenedésének idejét tekintve

137 pedig valószínűleg a XVII. századot is bőven megérte, hiszen nem lehet véletlen, hogy a lelőhely környékét még a XIX. század elején is Kápolna-hely vagy Kápolna-halom néven tüntették föl (XV. tábla). A falu egyházának építéstörténetéről áttérve a körülötte kibontott sírok tárgyalására, először is ásatási módszerünkről kell néhány szót szólni. Kétségtelen ugyanis, hogy a 86 sír között meglehetősen nagy a hiányos csontvázak aránya, s ez megnehezítette az antropológiai elemzést.

138 Figyelembe kell azonban egyrészt vennünk azt, hogy középkori templom körüli temetőről lévén szó - több száz éven keresztül temetkeztek ugyanarra a helyre, így a későbbi sírokkal minduntalan megbolygatták a korábbiakat; másrészt az ásatás anyagi háttere eleve meghatározta a hitelesítés közvetlen céljával együtt annak módszerét is. Célul pedig csak az 1934. évi ásatás helyének felkutatását, s a templom alaprajzával kapcsolatos problémák megoldását tűzhettük ki. Ezért az 1. és 3. sz. kutatóárkainkban jelentkező sírokat - melyek legalább olyan sűrűséget és rétegződést mutattak, mint a 2. és 4. árokban - kénytelenek voltunk pl. visszatemetni, ahol pedig a templom alapozásának vizsgálata már nem tette feltétlenül szükségessé, ott a temető földjében csak a szántás alsó szintjéig mélyítettük szelvényeinket, megint csak érintetlenül hagyva a sírokat. A 2. és 4. sz. árkok falai alá nyúló csontváz-részekre sem bonthattunk rá, mivel ott újabb sírok részletei kerültek volna elő. Az ilyen körülmények között felszedett csontanyag elemzése során talált érdekességek

139 is ráirányítják azonban remélhetőleg a figyelmet a temető teljesebb feltárásának szükségességére. A sírok a templomon kívül és a III. periódus hajójának területén nagy sűrűségben és több rétegben kerültek elő. A rotundában összesen hét, az É-i körívben pedig hat sírt találtunk (8. ábra). A mai felszíntől számított mélységük 40 és 210 cm között változott. Koporsóra utaló nyomokat 15 sírnál figyeltünk meg. Mellékletet 24-ben találtunk, de közülük 15-ben jellegtelen, a. középkoron belüli pontosításra alkalmatlan tárgyak (többnyire vasszegek) kerültek elő. Az egyes síroknak a templom építési periódusaihoz tartozásáról - a korszakjelölő mellékletek és relatív elhelyezkedésük alapján - a következőket állíthatjuk határozottan: - Biztosan gepida kori a 83. sír, amely a rotunda belsejében, közvetlenül a 69. sír alatt került elő. Melléklete: két csat, vastőr, kova, vashegy és egy Traianus kori ezüstérem. - Az I. periódus időszakához tartozik a 21. sír. - A II. periódus előtti - elhelyezkedésük alapján - a 20. és a 82. sír. (Mindkettő lehet népvándorlás kori is.) - A II. periódushoz tartozik helyzetük, s részben a mellékletek alapján a 76. ill. a 7781. sír. 133 A 86. sír fölött (-60 cm) foltokban találtuk meg a kiszedett szentélyfal habarcsos alját, de a csontváz lábait a sarok mélyítésekor (- 93 cm) már kidobták. 134 Ld. a 118. jegyzetet. 135 Ltsz.: 86.8.136. 136 Ltsz.: 86.8.133. 137 Ld. alább, a történeti adatok összefoglalásánál (155-156. jegyzet). 138 Farkas-Marcsik-Szalai 1991, 326. 139 Uo. 338-340. 37