Szatmári Imre - Gerelyes Ibolya: Tanulmányok a gyulai vár és uradalma történetéhez – Gyulai füzetek 8. (Gyula, 1996)

Középkori falusi templomok régészeti kutatása Gyula határában - II. Fövenyes

Szol mari Imre: Középkori falusi templomok... Nem biztos azonban, hogy megtették ezt az É-i kör alakú épülettel is. Ha megnézzük ugyanis a sírok későbbi elhelyezkedését (4. árok E-i vége), s figyelembe vesszük, hogy az É-i körkápolna területén egyetlen késő középkori sír sem került eld, sot alapozásába sem ástak sírokat - mint ahogy az több helyen megfigyelhető a rotunda esetében -, joggal feltételezhetjük talán azt, hogy a körépületet negyedrészben ugyan megcsonkítva^ de a III. periódus idejében is használták, pl. sekrestyének kialakítva. Az pedig, ,hogy ÉNy-i fala mellett a 4. árkunkban egyetlen sírt sem találtunk, arra is utalhat, hogy ezen az oldalon (is) volt bejárat ezután, de ez még a korábbi időben sem elképzelhetetlen. Az építkezés idejének pontosabb meghatározásában a 76. síron kívül csupán két szerény adat áll rendelkezésünkre. Az egyik, hogy a körépület Ny-i felének betöltésében találtunk egy I. Lajos korából származó ezüstdenárt

130 az alapozás DNy-i szakaszába mélyedő későbbi gödör betöltésében pedig egy Zsigmond-kori quartin got.

131 Sajnos mindegyik szórványként került elő. Emellett az utóbb említett gödör sem tekinthető korhatározó réteggel lezártnak, pedig ^az nemcsak az É-i kör alakú épület alapozásába mélyed, de egybevág a III. periódus É-i szentélyfalának kiszerkesztett vonalával is, s a Zsigmond-kori érem éppen ez alatt került elő. Hiába vizsgáltuk azonban tanúfallal is a körépület belsejét, a legkésőbbi templom szentélyalapozása ezen a részen sehol sem volt észlelhető (XVI. tábla 5. kép). Lehetséges tehát, hogy az említett gödör a III. periódus pusztulásánál is későbbi, így következtetések levonására nem használható. A III. periódus alapozásánál általános jelenség volt egyébként, hogy mindenütt, de különösen a szentélynél igen sekély alapárkot ástak. Ez valószínűleg azzal függ össze, hogy az alapozás aljára hatalmas tennésköveket raktak,

132 s bíztak abban, hogy ezek is elejét tudják venni a homokos altalaj okozta esetleges csúszás és süppedés következtében az épületre leselkedő veszélyeknek. A legnagyobb, mai felszíntől számított alapozási mélységeket a templomhajónál tapasztaltuk (-90 cm), de azt is megfigyeltük, hogy a diadalívtől kezdődően ez fokozatosan csökken, s a szentély nagy részénél a szántás már teljesen eltüntette. ' Ahol mégis megmaradt belőle valami (pl. a rotunda szentélyének belső ívénél, a D-i szentélyfalnál, vagy a diadalív É-i sarkánál), ott egyértelműen kiderült, hogy a rotunda elbontása után igyekeztek felhasználni annak időtálló alapozását is az új falak építésekor. Vagyis a rotunda alapozásának tetejét elérve már nemigen ástak lejjebb sehol sem. Bizonyítja ezt a déli szentélyfal megtalált vonala. Itt is jól meg lehetett figyelni, hogy a rotunda hajójának 50-53 cm mélyen jelentkező döngölt alapozása és az egyenes szentélyfal 60-69 cm mélyen követhető alapozási árkának Ny-i találkozásánál az utóbbi alapján lévő habarcsos réteg folytatódott a rotunda alapozásának oldalán és tetején; míg a K-i érintkezésüknél az említett szintkülönbséget a döngölt alapozás szélének lejtősen történő nyesésével egyenlítették ki. A III. periódus templomából - kétségtelen - igen kevés részletet volt már módunkban megfigyelni, ahhoz azonban mégis eleget, hogy teljes alaprajzát a Scherer-közölte kép segítségével megnyugtatóan kiszerkeszthessük. A templom hossza ezek szerint kb. 15,2 m (ebből a hajó 9,4 m), szélessége a hajónál kb. 9,6 m, a szentélynél pedig kb. 7,15 méter volt. A hajó hosszanti falainak szélessége (140 cm) különbözött a Ny-i zárófalétól, amely a szentélyfalak szélességével lehetett azonos (egyaránt 110 cm). Tájolása mindössze 1'sal tér el a rotundáétól: EK 20'. A templom építőanyagát képező terméskövekből - melyeket 1934-ben jórészt még eredeti helyükön találtak meg - napjainkra már csak két tekintélyes darab maradt a szentély ÉK-i sarkánál kibontott hatalmas beásásban, másodlagos helyen. Méretük: 60 x 40 x 30 cm ül. 50 x 40 x 35 cm. A későbbi beásások miatt nem volt ugyan érzékelhető a szentély sarkainak pontos helye, mégis úgy túnik, hogy azokat a falaknál mélyebbre 130 CNH II. 89 A.; Huszár 547. (Itsz.: 86.8.51.) 131 CNH II. 129.; Huszár 586. (Itsz.: 86.8.65.) - Ugyanitt volt egy fazékperein töredék is. (VIII. tábla 4. - ltsz.: 86.8.64.) "2 Ld. a 96. jegyzetet. 36