Szatmári Imre - Gerelyes Ibolya: Tanulmányok a gyulai vár és uradalma történetéhez – Gyulai füzetek 8. (Gyula, 1996)
Török építkezések Gyulán (1566—1695) - I. Gyula városa a török korban
Gerelyes Ibolya: Török építkezések Gyulán plébánia templom átalakítása tehát ekkor már befejezett tény volt. Valószínűbb azonban, hogy az átalakítás már az 1560-as évek végén, közvetlenül a török foglalás után megtörtént. 16 A XVII. század 60-as éveiben Gyulán járó török utazó, Evlia Cselebi is említést tett Ali bég dzsámijáról, sót leírása szerint az akkor Gyulán működő két dzsámi közül ez volt az egyik. Evlia Cselebi a leírásához még hozzáfűzte, hogy az alapító Ali bég is e dzsámi mellett van eltemetve. 17 Érdemes e megjegyzésre felfigyelnünk, hiszen a plébánia templomot ennek alapján azonosíthatjuk Ali bég dzsámijával. 18 Wilhelm Dill ich casseli rézmetsző 1600-ban megjelent krónikájában Gyula várának és városának látképe is szerepel. 19 Dillich maga soha nem járt Magyarországon, metszetei elkészítéséhez azonban minden bizonnyal felhasználta a helyszínen járóktól kapott információkat. Pontosan tudta, hogy a várost a Fehér-Körös folyó ágai szabdalják szigetekre, és hogy a várost a vártól vizesárok és bástyákkal megerősített falak választják el. Bizonyos helyismeretre vall Sarkad, és az erős túlzással sarkadi tengernek nevezett, a várat egyik oldaláról védő tó megnevezése is. A váron és a városon belül ábrázolt épületek minden bizonnyal csak a rajzoló képzeletében léteztek. Szembetűnő azonban, hogy az általa külső városnak nevezett térségben, a kép alapján, a középső bástya közelében álló egy-minaretes kicsiny dzsámi mellé odarajzolt egy jellegzetes, köralaprajzú, kupolás épületet (XX. tábla 1. kép). Bizonyítani nem tudjuk, de elképzelhető, hogy Dillich valamelyik Magyarországon járó hadmérnök ismerősének figyelmét felkeltette a ritkán látható épület-típus, és vázlatára berajzolta Ali bég türbéjét is. A középkori plébánia templomból átalakított, majd később valószínűleg teljesen átépített Ali bég dzsámija a XVII. század végi visszafoglalást is megérte. Porthen Fülöp Jakab ezredes a gyulai vár visszafoglalásáról a bécsi Haditanácsnak írt 1695. évi jelentésében megemlíti az egyébként teljesen leégett városban viszonylag épen maradt két mecsetet és az "öreg fürdőt". 2Ü Leopold Franz Rosenfeld hadmérnök 1722-ben készített térképén jól látható - a hagyomány szerint - a török dzsámi köveinek felhasználásával készült új katolikus templom, s mellette, a templom ENy-i sarkán még álló minaret (XXI. tábla 1. kép). 21 A templom ÉK-i oldalán Rosenfeld egy kis köralakú, kupolás épületet tüntetett fel, melyet magyarázó jegyzeteiben halottas kápolnaként nevezett meg. Valószínű, hogy az építmény Ali bég türbéjével azonos. A türbét és a minaretet egyaránt 1744-ben bontották el végleg, amikor Harruckern Ferenc a mai is álló belvárosi római katolikus plébánia templomot építtette. 22 A plébánia templomon kívül ismert további öt keresztény templom, illetve kápolna közül dzsámivá, vagy mecsetté a "városi ispotályhoz" tartozó Szent Elek kápolnát (esetleg magát az ispotály épületét) valamint a Szent Miklós kápolnát alakíthatták át. Az átalakításra kerülő keresztény templomok sorából ki kell zárnunk a várkápolnát, a ferences templomot, valamint a Szent Móric kápolnát. Amennyiben ugyanis elfogadjuk azt a feltevést, hogy a ferencrendi templom az egykori Krakó falu területén épült, s kolostora a Barát utca felől nyílott, valamint ha igaz, hogy a Barát és a Szent Móric utca egymással határosak, 23 akkor ebből egyértelműen adódik a következtetés, hogy itt török dzsámi vagy mecset nem állhatott. Ugyanis mind az 1567-i, mind pedig az 1579. évi szandzsákösszeírás szerint a Barát-utca mahalle lakossága - legalábbis a XVI. század második felében - magyar volt. 24 A Szent Miklós kápolna helyéről semmit nem tudunk. A városi ispotályt és a Szent Elek kápolnát Matthias Zündt az 1566. évi ostromot 16 Pirsziz Ali 1568-ban is betöltötte a szandzsákbég tisztségét. Vo. Dávid i. m. 1994, 127. 17 Karácson 1908,229. 18 Erre a tényre Scherer is felfigyelt. Sclurer 1938, 235. 19 Rózsa György: Hódoltságkori várostörténetünk képes forrásai: A Dilich-krónika vedulái. Keletkutatás 1987. tavasza. 125., MTKcs 7138. 20 GyO. 454. 21 Scherer 1938, 290-291., OL Károlyi-levéltár. Térképek: 59. 22 Mogyoróssy 1858, 4L, Karácsonyi 1896, 11. 158. 23 Scherer 1938, 50., 87. 24 Kákiy-Nagy 1982,45-46., 52-53. 103
