Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

V. Fejezet. A gyulai egyház a rendi társadalom utolsó évtizedeiben (1791-1849)

legsúlyosabb eset, amikor egy körmenet alkalmával Braun József római katolikus plébános nyilvánosan kifakadt a reformátusok ellen, „Calvinista kutyának, Caluznak, arianusnak" szidta őket trágár szavak kíséretében. Mivel nem először fordult elő és katolikus tanúk is akadtak, a presbitérium, majd az egyházmegye elé került a dolog, de hogy miként intézkedtek, és mi váltotta ki a plébános dühét, nem tudjuk. 1838-ban két takácsmesternek már bocsánatot kellett kérnie, mert azzal ellenezték a református egyház céhládából történő támogatását, hogy minek adjunk, úgyis ellopják.

70 A vallásilag vegyes városban gyakoriak voltak az összetűzések a vegyes házasságok körül. Juhász István visszamenőleg jegyezte föl azoknak a nevét, akik a római katolikusról reformátusra térés lehetőségével először kívántak élni. Egy leányt felsőbb rendelkezésre kellett eltiltania a református templomba járástól, mert még nem töltötte be az áttéréshez szükséges törvényszabta életkort. Ellenben a katolikus plébánia a törvény ellenére sem mindig kérte ki vegyes házasságok esketésénél a református fél keresztlevelét. Nem szűnt meg az ellenreformáció idején kialakult szokás, a halálra ítéltek siralomházi katolikus áttérítési kísérlete. Sőt, mint a nyilvános kivégzésekhez kirendelt prédikátorok megörökítették, nem egy esetben eredményes volt.

71 Református (magyar)-görögkeleti ortodox (román) vegyes házasságoknál egyszerűbben alakult a helyzet. A prédikátor átvette reformátusnak, aki ezt házasságkötés előtt kinyilvánította, ha hozott igazolást, hogy „óhitű", tehát nem görögkatolikusnak („unitus") keresztelték. Ilyesmi azonban nagyon ritkán akadt.

72 Miután az 1843-44. évi országgyűlés elismerte a protestáns lelkész előtt kötött protestáns-katolikus vegyes házasságot, Ecsedy Gábor 1845 januárjában esketett először vegyes vallású párt. Mindketten iparos családhoz tartoztak. A felekezeti békére törekvés emlékeivel is találkozunk. 1810 decemberében a presbitérium a más vallásúak megbotránkoztatását elkerülendő, eltiltotta az adventi és nagyböjti lakodalmakat: „Gondolóra vévénn az is, hogy ezeket a napokat csak ugyan mi is valami részben innepeljük". Az anyakönyv ténylegesen mutatja, hogy 1809-ben a 27 egybekelt párból 9, 1810-ben a 29ből 5, 1811-ben a 42-ből egy, 1812-ben a 6 (igaz, mind l-jén és 2-án, mert az évben az advent később kezdődött), 1813-ban 29-ből 2 lakodalmazott december hónapban. A visszaemlékezők szerint még a két világháború között sem tartottak decemberben esküvőt a református gazdacsaládok, kivéve, ha sürgető körülményekkel számoltak, de akkor lehetőleg kisebb körben, csendben.

73 70 TtREL I. 29- i. 56. d. 5371 Jkv. 1. 295. Az áttérítéshez vö;: Szeremlei Sámuel: A hódmezővásárhelyi református egyház története. Hódmezővásárhely, 1927. 151-154.; Mályusz Elemér: A türelmi rendelet. Bp., 1939413. 72 Jkv. I. 198-199"Jkv. I. 66.