Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

IV. Fejezet. A reformátusok a város újratelepülése és az abszolutista kormányzás korában (1695-1791)

érintő parasztfelkelés után a Helytartótanács tudakolta, miként lehetnek templomaik a protestánsoknak Békésben, holott a Carolina Resolutio értelmé­ben ott sosem voltak artikuláris helyek. Az akkori, már tisztán római katolikus megyei vezetés az időközben (1722-ben) leváltott tisztikart okolta. A Helytar­tótanács a rendelet megtartását írta elő és kérte a vármegyét, hogy támogassa a katolikus főpapok protestáns egyházakat ellenőrző látogatásait. 31 A változatlanul túlnyomólag protestáns vidéken mégsem kezdtek temp­lomfoglaló vagy -romboló akciókba, valójában nem is lett volna miért és kinek, de a letelepüléssel járó templomépítési lendületet korlátozták. Békésen 1728-34 között szilárd anyagból még megépült a református templom, de csak fatornyot illeszthettek rá. Ellenben Gyomán mintegy háromnegyed évszáza­don át (1774-ig) egymásután négy, de csak nád-sövény-vályogfalú templo­mocskát tűrtek meg, mert a nem katolikusoknak a rendelkezések tiltották szilárd anyagból a templomépítést. 32 1742-ben a gyulai hívek engedélyt kértek romladozó oratóriumuk kijavítására, amit a vármegye pártolólag terjesztett tovább a Helytartótanácshoz, válasznak azonban nincs nyoma. Ekkorra már eltűntek a tetőt fedő kupolák, ezért újrazsindelyezést is kérelmeztek 1746-ban, de ezt nem engedték meg, viszont új haranglábat állíthattak, bár az nem lehetett magasabb az épületnél. A harangláb helye az oratóriumtól délre volt a mai Erkel téren, valószínűleg ott, ahol most a zeneszerző szobra látható. 33 Almássy Dániel helyettes szolgabíró éppen 1746-ban újította meg körrendele­tét, mely a református és evangélikus templomok legkisebb javítását is várme­gyei engedélyhez kötötte. 34 Mogyoróssy János jóvoltából ismerjük az oratórium rekonstruált, hiteles képét. Külső látványa, a tető kettős, manzárdot utánzó ácsolata, az oldalfala­kon az ablakok íve, valamint a falsík díszítése egyszerű, provinciális barokk stílusjegyeket mutat. A tető csúcsán sokágú csillagdísz jelezte a vallási hovatar­tozást. Az oratórium látványa egészében emlékeztet a XVIII. században torony nélkül emelt magyarországi protestáns templomok, ún. „granárium" stílusára. (Talán véletlen, de megjegyzésre méltó, hogy amikor a század végén uradalmi tulajdonba került, egy ideig magtárnak használták.) Az észak-déli irányban 31 Karácsonyi I. 392., 394.; Scherer I. 327. 32 Karácsonyi I. 393-; Szegedi Károly: A békési reform, templom története. Békés, 1903- 4­5.; Harsányi Pál i. m. 6-11. 33 BML Megyei nemesi közgyűlési jegyzőkönyvek IV. A. 1. a. 6/1. 158-160. o. 287. sz.; Haan Lajos: Regeszták Békésvármegye jegyzőkönyveiből 1715-1795. Bévk. XI. k. Gyula, 1884/85. I33-I34.; Scherer I. 327.; Petik Ambrus: Békés megye leírása 1784. Sajtó alá rendezte Dankó Imre. Gyula, 196I. 20-21. 34 Veress 480.; Példának idézzük, hogy 1773-ban a békési református templom bővítésének engedélyezését vizsgáló bizottság tagja volt mások mellett a gyulai katolikus plébános is (Szegedi Károly i. m. 1903- 6-7.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom