Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)
Okmánytár és adattár
teszi. Kívánjuk, hogy az egyház elsősorban és mindenekben Urának, Jézus Krisztusnak engedelmeskedjék. Templomainkban az Ige mindig tisztán és elegyítetlenül hirdettessék. Kívánjuk, hogy népünk iránti szolgálatunkat, mint egyház, a történet folyamán kialakult munkaágakban gyakorolhassuk. Idegen tőlük minden emberi diktatúra. Egyházi életünkben egyedül az egyház Ura akaratának kell érvényre jutnia. Kívánatosnak tartjuk az egyházkormányzatban a zsinatpresbiteri elv következetes keresztülvitelét. Zsinórmértékünk egyedül a teljes Szentírás és azt hitvallásaink útmutatása szerint magyarázzuk. Az egyház élete a gyülekezetekben folyik. Legyenek a magasabb egyházkormányzati szervek a gyülekezeti életet elősegítők, munkálkodjanak a gyülekezetekért, és nem fordítva, amint az elmúlt évek folyamán sokszor megtapasztalhattuk, hogy t.i. a magasabb kormányzati szervek, mintegy kirakati intézmények fenntartása volt a főcél és a gyülekezeti élet másodlagossá lett. Ami jó történt az elmúlt tíz évben egyházunkban, azt tartsuk meg, a bűnöket, igazságtalanságokat tegyük jóvá. Légyen a bűnbánat őszinte, az elkövetett sérelmek orvoslásában megmutatkozó. Lelkipásztor ismerteti Horváth Zoltán esperes úr f. évi február 13-án kelt 3011/1959. sz. körlevelét, amelynek a 2. pontjában arra hívja fel a gyülekezetek presbitériumait, hogy hozzanak határozatot az alábbi három kérdésben: a) Lelkipásztor és presbitérium viszonya, gyakorlati segítsége békeszolgálatunkra nézve, b) Lelkipásztor és presbitérium viszonya a szocializmushoz, egyházi segítsége annak építésében, c) Lelkipásztor és presbitérium állásfoglalása 1956 őszén az ún. „megújulási mozgalom"-hoz való csatlakozást illetően és véleménye ma. - Presbitérium többek hozzászólásával, beható tanácskozás után, az utóbbi egyhangú határozatot hozta: a) Lelkipásztorok a presbitériummal és a gyülekezet tagjaival együtt úgy látják, hogy a keresztyén ember a békesség embere, ezért a békeszolgálatban való részvételünk keresztyén voltunkból természetszerűleg következik. Két idegen érdekű világháború felmérhetetlen anyagi és véráldozata után magyar népünknek békére van szüksége. A haditechnika mai fejlettsége mellett egy harmadik világháború az egész emberi kultúra elpusztításával járhatna. Éppen ezért teljes szívvel békét akarunk és a béke megőrzésére irányuló minden jó szándékú kezdeményezést támogatunk. Presbitérium tagjai közül többen tevékenyen részt vesznek a békemunkában, az Országos Béketanács és a Hazafias Népfront keretében. Március 22-én, virágvasárnapján gyülekezetünkben Józsa László dévaványai lelkipásztor szolgálatával békevasárnapot tartunk. Presbitériumnak szilárd meggyőződése, hogy a népek között minden vitás kérdést tárgyalások útján kell megoldani.
