Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

VII. Fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Második rész: 1920-1948

kimondottan iskolásgyermekek felruházására 8380 K-t, ami szintén nagyon csekély összeget jelentett. Az 1921/23-as esztendők központi ügye a két hiányzó harang pótlása volt. A szó valóságos értelmében fillérekből gyúlt össze (756-an adtak 1549 097 K-t) egy kisebb harangra, melyet 1944-ben ismét háborús célra leszereltek, ma sincs pótolva. A másik, nagyobb, ma is meglévő harang árát Tar Ferenc presbiter és felesége ajánlotta föl két kat. hold szántóföld eladásának értékében (1 705 000 K.). A felszentelés és felszerelés fényes városi ünnepség keretében, 1923. július 7-én Baltazár Dezső püspök és Révész Imre egyházkerületi főjegyző jelenlétében történt meg, akik ekkor generális vizitációt tartottak.

19 A kedvezőtlen gazdasági helyzet ellenére a presbitérium rövid időn belül két nagyobb kiadást kívánó építkezésbe kezdett. Az épület gyorsan romló állaga miatt nem lehetett tovább halogatni a templomrenoválást. Végül 1928ban olyan nagyméretű átalakítást végeztek el, amilyenre 1856 óta nem volt példa: külső-belső tatarozás, a torony alatt új zárt betonlépcső és a hajó keleti záródásához kapcsolódó külső kórusfeljáró építése, az orgona kicserélése. Pallmann Péter nagy bátorságára vall, hogy ezzel egyidejűleg vitte végbe a régen esedékes iskolahálózati bővítést is. Pedig csak a telket tudta biztosítani az előző fejezetben említett Ócsai István-féle örökség jóvoltából. A századfordulón benépesülő új városrészben, a református negyedhez kapcsolódó Szentpálfalván a kéttantermes modern iskola kétharmad részben államsegélyből (a Klebelsberg-féle „népiskolai alapból"), egyharmad részben városi kölcsönből épült. A templomot és az iskolát egy napon avatta föl ünnepség keretében az ismét harmadszorra Gyulára érkező Baltazár püspök. (Még egyszer fordult meg a városban a püspök, Harsányi Pál beiktatásán.) Az új orgonát a hangversenyeket is adó legidősebb Victor János szólaltatta meg először. Az építkezések fedezetét rendkívüli egyházi adó kivetésével kívánták biztosítani (hat évre elosztva egy évi adó 50%-a), ami azonban a fizetési kedvezmények ellenére igen lassan és csekély mértékben folyt be. Ezért 1931ben immár nagyösszegű bankkölcsönt kényszerültek fölvenni, ami a saját alapítványok tőkéje egy részének igénybe vételével 38 030 P-re rúgott, meghaladva a korabeli egyéves bevételek átlagát.

20 A megnövekedett adófizetési hajlandóság ellenére 1943 végén még mindig 5500 P. hiányzott az 1928-i templomrenoválási adóból, amivel a kölcsönöket törlesztették. Utolsó maradványait a második világháború utáni infláció tüntette el.

21 Az építkezések krónikájához tartozik, hogy mindkét lelkész alaprajzi mó19 Jkv. V. 758-75920 Jkv. V. 981.; VI. 1-4., 157., l6l., 45-47.; Egyházi Élet 1928/14. sz. 21 Jkv. VI. 238-240., 258., 466-468.; VII. 189- A volt iskolaépület a Faiskola utca 4. sz. alatt áll.