Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

I. Fejezet. Bevezetés

seggel íródott, azonban száz év után is egyetlen rekonstrukció a tiszántúli reformátusság Atlantiszáról. Gyula keleti és déli szomszédságában a XVI. század végén még nagy tömegben élő, mára majdnem teljesen eltűnt reformátusokról nincs más tájékoztatás.

4 Bár sajnálatosan jegyzetek nélkül és kevés irodalommal jelent meg, egészen más a véleményünk Tóth Dezsőnek a hevesnagykunsági egyházmegyéről szóló könyvéről. Már az első kötet alcíme jelzi („az egyházi élet hétköznapjai"), hogy a szerző a hazai protestáns egyháztörténetben azelőtt alig alkalmazott, új szempontok szerint dolgozott. Számos ösztönzést nyertünk tőle, és sok tekintetben tájékozódhattunk a tiszántúli kerület, valamint általában az egyházmegyék történetét illetően is.

5 Tóth Dezső a Tiszántúl reformációjának egyik központjaként mutatja be Gyulát. Előlegezve véleményünket, ezt az állítást azzal egészítjük ki, hogy a város nem ösztönző, kisugárzó hely, hanem olyan alközpont volt, ahová összefutottak és ahonnan továbbindáztak a hazai reformáció bonyolult szellemi-személyi szálai. Ez magyarázza, hogy több, nem helytörténeti érdekű munka foglalkozik Gyula és térsége reformációjával.

6 Fontosnak tartjuk a fejezeteinket bevezető rövid helytörténeti tájékoztatásokat. A város- és megyetörténeti irodalomból különben sokat okultunk. A sok tekintetben Haan Lajos nyomdokain haladó Karácsonyi János oklevélföltáró kutatásait száz év óta senki sem ismételte meg. Részben kivétel Veress Endre gyulai oklevéltára, de annak XVIII. századi anyaga igen hézagos.

7 Scherer Ferenc kétkötetes Gyula-története máig pótolhatatlan, habár szempontunkból érdemeit vallási-egyházi részrehajlása és egyoldalúsága beárnyékolja. Scherer könyvében a gyulai római katolikusok története összefüggően szerepel, a reformátusoké és a görögkeletieké töredékesen.

8 Scherer szinte megfeledkezett Ecsedy Gábor református prédikátorról, aki 1832-ben elsőnek jelentetett meg írást Gyula történetéről, benne a református egyházról is.

9 Ecsedy korának jellegzetes alakja, polihisztori beállítottságú provinciális helytörténetírója volt, ám érdemei tagadhatatlanok a gyulai történetkutatásban évtizedeken át végzett úttörő munkája nyomán. Kéziratok 4 Rácz Károly: A zarándi egyházmegye története. Arad, 1880. 5 Tóth Dezső: A hevesnagykunsági református egyházmegye múltja I—II. Debrecen, 19411942. 6 PL Bucsay Mihály: Belényesi Gergely, Kálvin magyar tanítványa. Egyháztörténet, 1944. 1104. (különösen: 18-19); Esze Tamás: Sztáray Gyulán. Debrecen, 1973- A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának közleményei 83- sz. ; Szabó András: Mágócsy Gáspár és András udvara. Magyar reneszánsz udvari kultúra. Szerk.: R. Várkonyi Ágnes. Bp., 1987. 263278. 7 Haan Lajos: Békés vármegye hajdana I—II. Pest, 1870.; Karácsonyi I-IIL; Veress. 8 Scherer I—II. 9 Ecsedy Gábor: Gyulának polgári és egyházi állapotja a régibb s újabb időkben. Tudományos Gyűjtemény 1832. X. k. 13-37, XI. k. 3-40 (a továbbiakban I. és II. rész).