Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

V. Fejezet. A gyulai egyház a rendi társadalom utolsó évtizedeiben (1791-1849)

kiegyensúlyozottság jellemezte, és mind a reformátusok körében, mind a szélesebb helyi társadalomban tekintély övezte. Nemcsak szigorú prédikátor volt, hanem természettudományos, vallásbölcseleti, történelmi és szépirodalmi érdeklődésű, művelt honorácior is. Ő foglalta össze először nyomtatásban Gyula város történetét. Alkalmi versei, németből és latinból készült műfordításai kéziratban maradtak fenn.

43 A cserénél az egyházmegye emlékeztette Ecsedyt, hogy egyszer már túlzott anyagiassága miatt kényszerült álláshelyet változtatni. Kuthy Lajos perének ugyanis épp ez állt a hátterében. A fiatal lelkészt elragadták a napóleoni háborúkkal beköszöntő mezőgazdasági kereslet lehetőségei, mozgalmas gazdálkodásba és adásvételbe fogott. A hívek egy része valószínűleg hasonlóan haszonélvezője volt a konjunktúrának. Panaszaikban nagyon nehéz szétválasztani a formális kifogásokat és a bensőséges hitbuzgóság megnyilvánulásait, azonban lehetetlen nem észrevenni az egyház jó rendjéért érzett őszinte aggodalmat és az igényesebb lelki tartalmakat is. Már az első papmarasztásokkor kifogásolták, hogy elkésik az istentiszteletről, elmulasztja az úrvacsorai agenda legfontosabb részleteit. Ülve imádkozik, ágendázik, prédikál, (amiért fáradtságára hivatkozva mentette magát). Abból, hogy a prédikációt olvasta, arra következtettek, hogy nem készül föl kellően. Súlyosabban esett a latba, hogy elfeledkezett egy keresztelőről, mert vásárra ment, úrvacsorát vitt egy haldoklónak, közben betért egy jóemberéhez névnapot köszönteni, s mire célhoz ért, az illető meghalt. Ugyanígy nehezményezték, hogy helyi piac, közeli vásár nélküle le nem zajlott. Disznót tartott a templomudvarban, dohányt szárított a templompadláson, titokban bort és pálinkát mért a parókián (ezért az uradalom megbüntette), kofák szállásoltak a parókián (az előtte lévő tér volt akkoriban a piac). Mindezt több, mint félszáz irat őrzi, számos beadvány, fölszólalás (mellette kiállóktól is), jelentés. Kuthy szinte semmit sem tagadott, inkább magyarázatokat keresett. A történtekhez hozzátartozik, hogy az egyházlátogatók éveken át figyelmeztették a könnyelmű fiatal tiszteletest: „széjjel szaladozó", „bálba járó", az esperes pedig három év múlva érte el, hogy papi vizsgáját végre letegye.

44 A Kuthy-ellenes zúgolódásban többször föltűnt Kazay Mihály, akit már ismerünk. Indulatos, könnyen föllobbanó ember lehetett. Még 1795-ben egy ízben karddal támadt a Juhász Istvánnál vacsorázó híres szemorvosra, Réz Józsefre, gabonakereskedelemben üzlettársára. A prédikátor akadályozta 43 Kósa László: Történetkutató kisvárosi értelmiség a reformkorban. Egyház, társadalom, hagyomány. Debrecen, 1993- 83-94. «Jkv. I. 66., 75., 79-, 92.; TtREL I. 29. i. 56. d. 6-49.; TtREL I. 1. s. 14. d. - Megemlítjük, hogy a gyülekezet egy része és a lelkész összekülönbözése a környező településeket tekintve, nem egyedüli. Békésen 1832-34-ben a bíró vezette csoporttal szemben az uradalom védte meg az egyik lelkészt (Hajnal Ábel i. m. 65-66.). A gyulai eset nem fajult idáig.