Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

V. Fejezet. A gyulai egyház a rendi társadalom utolsó évtizedeiben (1791-1849)

Budán öntött kisharang maradt épen. Bár lezuhant a magasból, de nem repedt meg, és azóta is használják, mint a város legrégibb harangját.

13 A szerencsétlenség elviselését, a károk kiheverését több szerencsés körülmény segítette. A segélyek már július 14-től kezdtek a városba érkezni, s később is az emberi együttérzés szép példáit érhették meg a gyulaiak. Bő termést takaríthattak be, amit kedvező áron értékesíthettek. Mivel nyár volt, ideiglenes kunyhókban és sátrakban meghúzhatták magukat, míg a házak újra fedél alá kerültek. Valószínűleg az is kedvezett, hogy a francia-osztrák viszonyban éppen néhány éves béke uralkodott az újjáépítés idején. Az első hetekben némi zavart csupán az keltett, hogy az uradalom, kihasználva a helyzetet, a rendezetlen utcahálózatot megszüntetendő, újramérette a beltelkeket, ami a legkuszább települési negyedet, a - nevét ettől az intézkedéstől kölcsönző református Újvárost érintette leginkább.

14 Kuthy Ádám, az Öcsödön székelő esperes, július 20-i körlevelében kérte az egyházmegye gyülekezeteitől a gyulaiak megsegítését. Mégis az első adomány Nagyszalontáról (bihari egyházmegye) érkezett:-100 forint az egyháznak, 10 Ft a lelkésznek, és ugyanekkor adakozott 25-25 Ft-ot két gyulai református gazda, azon kevesek közül, akiknek portáját megkímélték a lángok. Juhász István augusztusban találkozott a Gyulán hivatalos ügyben járó Péchy Imrével, a tiszántúli egyházkerület újonnan megválasztott főgondnokával, aki megszerezte az engedélyt az egész egyházkerületre kiterjedő alamizsnagyűjtéshez, segített épületfát szerezni és mestereket fölkutatni. Domokos Lőrinc, a békés-bánáti egyházmegye gondnoka, Békés vármegye főjegyzője ugyancsak támogatta az egyházközséget. Érdemes tudnunk, hogy a két nemesúr a református egyházon belül akkoriban, a lelkészi és a világi fél közötti éles küzdelemben hangsúlyozottan az utóbbi érdekeit képviselte. A tűz után a legelső istentiszteletet szabad ég alatt, szeptember 20-án tartották. A prédikátor Jeremiás siralmaiból vette a textust (3:37-38). Ezután „deszka sátor"-t ácsoltak a templomudvaron ideiglenes istentiszteleti helyül. Októberben egy szolnoki mester három hét alatt elkészítette a templomfedelet. Az alamizsnagyűjtési engedéllyel önként vállalkozó s ezzel nagy áldozatot hozó hívek indultak az egyházkerület minden esperességébe, végigjárva az egyházközségeket. Összesen kilenc pár eredt útnak, szeptember 11. és január 26. között együttesen 437 napot voltak távol. Az úti kiadások levonásával 4808 Ft. 581/2 kr-t hoztak haza, legtöbbet a leggazdagabb nagykunsági egyházmegyéből (1023 Ft. 47 kr.), legkevesebbet a legtávolabbi és legkisebb lélekszámú 13 Jkv. 1.3-7. (közölve. Kósa László: Adatok Gyula város művelődéstörténetéhez és történeti néprajzához [1801-1850]. A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 11. Békéscsaba, 1988.176-178.); TtREL I. 29- i. 56. d. 3-; Scherer 1.380382. 14 TtREL I. 29- i. 56. d. 3-; Scherer I. 383-