Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)
IV. Fejezet. A reformátusok a város újratelepülése és az abszolutista kormányzás korában (1695-1791)
török megszállás alatti adatok bizonytalanságát és azt, hogy 1566 előttről valószínűleg csupán evangélikus lelkészek neve maradt fenn, mindenképpen ő az első kétely nélkül ismert gyulai református lelkipásztor. Egyebet azonban nem tudunk róla. 27 1716. április 6-án újabb gyulai prédikátor, Toronyai András írta alá az egyházmegyei törvényeket. Őróla sem tudjuk, meddig tartózkodott Gyulán, de valószínűleg legkésőbb 1720 végéig, mert Mándoki István 1721. január 21-én - igaz, mint rektor - látta el aláírásával az egyházmegye törvényeit. Miért nevezte így akkor magát, holott előtte Gyulaváriban prédikátorként működött, nem tudjuk. Az elterjedt gyakorlatnak megfelelően valószínűleg lelkész és tanító egyszemélyben s ebben az esetben az első, név szerint ismert gyulai református tanító is volt, esetleg külföldre készült tanulni; nincs rá válasz. A következő években már prédikátornak is említik. Minthogy ezenközben megnősült és ha készült rá, lemondott a külországi peregrinációról, felszenteltette magát. 28 A lelkészek névsorának ismertetését ezen a ponton egy időre megszakítjuk. A továbbiakban a gyülekezeti élet eseményeire igyekszünk a figyelmet összpontosítani. Értesüléseink ezúttal is szórványosak, ám sokkal gazdagabbak, mint a két előző században. A gyülekezet hétköznapjairól majdnem kivétel nélkül a korra jellemző ellenreformációs természetű összeütközések, problémák kapcsán maradtak fenn följegyzések. Toronyai prédikátorsága idején szenvedték el a gyulai reformátusok az első hátrányos megkülönböztetést, melynek írásos nyoma maradt. Kovács Pál, az első katolikus plébános elvette a reformátusok harangját, mert annak föliratából arra lehetett következtetni, hogy eredetileg katolikusok használták. Megítélésünk szerint ez a tény is a reformátusok korábbi egyházszervezését támasztja alá. A reformátusok az 1718. december 2-án Szeghalmon tartott megyegyűlésen ünnepélyesen tiltakoztak a plébános önkénye ellen. Tanulságos volna tudni, vajon honnan került hozzájuk a vitatott harang, de sem erről, sem a megyei döntésről nem ad számot a jegyzőkönyv. 29 Pedig az akkor még református megyei tisztikar 1719-ben 45 forintot küldött a debreceni református kollégium fenntartására, 1720-ban pedig a gyulai eklézsiát segélyezte tíz tallérral. 30 A reformátusok szerencsésen választották ki az oratórium épületét, mert arról nem lehetett bizonyítani, hogy valaha katolikus kultuszhely volt, így nem vehették el tőlük. Az 1735-i békésszentandrásinak mondott, de a fél megyét 27 TtREL I. 29. a. 1. A Békés-Bánáti Református Egyházmegye közgyűlési jkve 928 TtREL I. 29. a. 1. A Békés-Bánáti Református Egyházmegye közgyűlési jkve 9-, 72. 29 BML Megyei nemesi közgyűlési jegyzőkönyvek. IV. A. 1. a. 1. 364.; Az esetről már Ecsedy Gábor i. m. II. 33- is megemlékezett. 30 Karácsonyi I. 395-, 397.; Scherer I. 326.
