Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

III. fejezet. Egyházi élet nyomai a török hódoltság idején

először az 1560-as évek derekán. Eléggé ismert, hogy a korban az eszközöket nem válogató jezsuitákat kevés katolikus kivételével - ha nem vallási, akkor politikai okból - szinte mindenki gyűlölte. A török Gyuláról űzte el őket, Váradról Báthory István halála után 1588 végén országgyűlési rendelkezésre távozniuk kellett.

12 A hódoltsági katolikus misszionáriusok tevékenysége ma még kevéssé ismert. A török levéltárak is tartogathatnak Gyula és vidéke vallási viszonyairól további föltáratlan adatokat.

13 Mindenesetre a jezsuiták távozása után legközelebb az 1695-ben fölszabadult gyulai várba bevonuló császári katonaság soraiban találkozunk római katolikusokkal, majd pedig 1715-ben alakul újjá a város római katolikus plébániája. Ezeket az eseményeket a következő fejezetben tárgyaljuk. Nézzük végre a reformátusok sorsát! Maradéktalanul vonatkozik rájuk is, amit általában mondhatunk a hódoltságkori Gyula lakosairól, azok vallásiegyháziviszonyairól, az ismeretek töredékessége és hiánya. Látni fogjuk, hogy a török eltakarodása után a 17. század végén és a 18. század elején újjáéledő Békés megyében éppúgy mint az egész Tiszántúlon a magyarok elenyészően kis hányad kivételével reformátusok voltak. A reformáció lezárulása utáni ötnegyed évszázadban azonban alig néhány adat vonatkoztatható közvetlenül a gyulai reformátusokra, sőt kételyeinket még ezekkel kapcsolatban sem hallgathatjuk el. Ellenben lehetőségünk van, hogy közvetve következtethessünk rájuk. Először a leginkább biztosnak látszó nyomokat értékeljük, azután a környék református egyházközségeit és az azokból esetleg kikerülő diákokat tekintjük át, végül - már a következő fejezetben - a lakosság folytonosságának kérdésére keresünk választ. Evlia cselebi 1664-ben a török Gyula hitelesnek föltűnő, habár valószínűleg túlzásoktól nem mentes leírását készítette el. Ebben magyar és román rájákról írt, és a mohamedán kultuszhelyek fölsorolása után (mecsetek, kolostorok, rituális fürdők, iskolák, türbe) megemlített három templomot is. Kézenfekvő lenne ezeket református és/vagy római katolikus, antitrinitárius, ortodox templomokkal azonosítani. Ám az sem biztos, hogy működtek. Azon kívül, hogy a külvárosokban álltak, megfelelvén a Gyulához hasonló státusú városok n Fraknói Vilmos i. m. 9- (1. még az előző fejezet 76. jegyzetét!); Zoványi Jenő i. m. 1977.145149-; Átnéztük a szerzetesi missziók újabban publikált iratanyagait, de közelebbi gyulai vonatkozásokat nem találtunk bennük: Zach, Krista: Die Visitation des Bischofs von Belgrad, Marxin Ibrisimovic, in Türkisch-Ungarn (1649). Ungarn-Jahrbuch 8. (1977). 1-31 •; uő.: Die bosnische Franziskanermission des 1579- Studia Hungarica 13-; Erdélyi és hódoltsági jezsuita missziók 1/1. I609-I616, 1/2. k. I6l7-l625. Sajtó alá rendezte: Balázs Mihály, Fricsy Ádám, Lukács László, Monok István. Szeged, 1990. 13 Hegyi Klára i. m. 158-159-; Bálint Sándor: Szeged-Alsóváros. Templom és társadalom. Bp., 1983. 115-117.