Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

II. Fejezet. A reformáció Gyulán és környékén

óvatossággal fölvethető, hogy talán azonos lehetett az 1554 márciusában a Szatmár megyei Óváriban a Tiszántúl távoli vidékeiről érkező lutheránus lelkészek részvételével tartott zsinaton megjelenő Gyulai Imrével. Figyelemre méltó a társaságában szereplő Lippai Kristóf neve. Igaz, a Gyulához viszonylag közeli Lippát már két évvel korábban harc nélkül engedte át a töröknek Castaldo császári tábornok. Protestánsairól nem tudunk. Az elővigyázatosságra intő másik tényező, hogy Óvárihoz igen közel esik Szőlősgyula. Végül a zsinaton résztvevők közül csupán nyolc „előkelő pap" neve szerepel az okmányon.

50 Valószínűnek tartjuk, hogy Gyulai Imre éppúgy csak diák volt Gyulán és nem pap, mint Gyulai István, aki 1531-ben Krakkóban, 1538-ban Bécsben tanult. Általánosan elfogadott, hogy az utóbbi két adat a később Kolozsvárott lelkészkedő tudós Gyulai Istvánra vonatkozik. 1551-ben Jesus Sirah könyvének fordítását ellenőrizte, résztvett az 1561. évben kiadott Újszövetség fordításában és fennmaradt egy szép egyházi himnusza is.

51 Végül ebben a sorban említjük, mint esetleges gyulait, Gyulai Pál antitrinitárius gyulafehérvári iskolaigazgatót, aki az 1568-ban ott megtartott hitvitában tevékenyen résztvett.

52 A Gyulához közeli Körösladányban - a Nadányiak családi központjában 1552 elején tartottak zsinatot a tiszántúli lutheránus lelkészek, melyen elítélték az úrvacsoratan eltérései nyomán szakramentáriu$\2k nevezett svájci irány híveit és exkommunikálták Kálmáncsehi Sánta Márton akkori debreceni prédikátort, akit az éppen terjedő reformátusság vezérének tekintettek. Valóban ő volt az, aki az 50-es évek elejétől nagy lendülettel hirdette a svájci reformációnak nemcsak a transsubtatioval kapcsolatos, hanem más tételeit, az oltárok eltávolítását és a fülbegyónás elvetését is.

53 Valószínű azonban, hogy ekkor még Gyulán nem hódítanak a „szakramentáriusok". Hiszen az 1552. évi rövid életű, déltiszántúli protestánsüldözéskor egy feljelentő szerint Horváth Bertalan kapitány nyíltan támogatja a lutheránusokat, az egyik pap éppen az ő házában prédikál. Nem ismerjük a meggyőződését az említett Ferenc várbeli prédikátornak. Mágócsy 1559-ben valószínűleg magával vitte, és amikor a 60-as években Torna várában alkalmazta udvari prédikátorának, már minden bizonnyal református volt. Szabó András itt teljes nevén ismeri: Balogh Ferenc.

54 50 Kiss Áron i. m. 32.; Scherer I. 199. 51 Scherer I. 199-; Zoványi Jenő i. m. 1921. 69-, 189. ; Zoványi Jenő-Ladányi Sándor szerk. Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp., 1977. 235. Jesus Sirah könyve RMNY I. 92.; A kolozsvári újszövetség-fordítás: RMNY I. 172.; Énekének kiadása: RMKT VI. XVI. századbeli magyar költők művei. V. Közzéteszi Szilády Áron. Bp., 1896. 105-107., 323-324. " Zoványi Jenő: A magyarországi protestantizmus 1565-től l600-ig. Bp., 1977. 25., 10353 Révész Imre i. m. 1938. 100-101., 104-105. Zoványi Jenő: i. m. 1921. 294. például püspökladányinak mondja ezt a zsinatot, de feltevését a későbbi kutatás nem fogadta el. 54 Veress 198-199.; Scherer I. 176.; Szabó András i. m. 1987. 266.