Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

IX. fejezet. A jelen

Ezek az események - kevés kivétellel - nemrég még elképzelhetetlenek lettek volna. A kibontakozási folyamatnak valószínűleg még nincs vége és az sem tudható, milyen feltételek között szilárdul meg a társadalom és a társadalomba visszatérő egyház kapcsolata. Mennyire élnek majd az emberek azzal a lehetőséggel, amire majdnem fél évszázadon át nem volt módjuk, hogy szabadon választhassanak világnézetek között. Idevonatkozóan tanulságos idéznünk a Békés megyei állami egyházügyi előadó 1988. évi, azaz utolsó jelentéséből. A jelentés teljes tanácstalanságot tükröz: „Új nehézségi tényező a megújulás és az alulról építkezés társadalmi koncepciójának egyházi, de társadalmi ellenőrzés nélküli adaptációja. [...] Az egyházpolitikáért felelős helyi szervek, a korábban politizáló közvélemény képviselői a politika e szférájában elbizonytalanodtak. [...] Abszolút felkészületlenek vagyunk a társadalom erkölcsi, etikai állapotát bíráló egyházi véleményekkel szemben."

8 A képet ki kell egészítenünk azzal, hogy a minden szempontból legyengült, anyagilag, szervezetileg, hitéletileg erőtlen egyházak sem voltak fölkészülve a lezajlott fordulatra sem országos, sem helyi szinten. Végül a történetírónak önelégültség nélkül, hiszen egyáltalán nem az ő érdeme, kötelessége megállapítania, hogy ez a fordulat egészen más távlatokba helyezte általában az egyház és természetesen a gyulai reformátusok történetét is. Ritkán adódik alkalom, hogy épp egy ilyen ponton lehet megörökíteni a múltat.