Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)
VIII. Fejezet. Kommunizmus alatt (1948-1990)
csendesnap, szeretetvendégség, imaóra stb.). Ezek meg is valósultak, hacsak a hamarosan bekövetkező eseményekkel járó kijárási tilalmak nem képezték akadályukat. 18 A forradalom békésen zajlott le Gyulán. Október 27-én késő délelőtt - a helyi hatalomátvétel után - a templomokban hálaadó istentiszteleteket tartottak, melyeken az előzőleg tüntetők nagy számmal vettek részt. Az átmeneti sajtószabadságot kihasználva, Kósa Ferenc „Száz ének" címmel hangjegy nélküli szövegválogatást nyomatott ki a helyi nyomdában, hogy az új református énekeskönyv hiányát valamelyest pótolja. A Kádár-kormány gyulai berendezkedésére december közepén került sor. Az egyház életében jóval lassabban történt meg a restauráció. A presbitérium 1956. december 9-én egyhangú határozattal csatlakozott a kompromittálódott egyházi vezetéssel szembeforduló a Magyarországi Református Egyház Országos Intézőbizottsága felhívásához: egyértelműen kiállt a forradalom és szabadságharc mellett, együttérzését fejezte ki az elesettek és eltűntek hozzátartozóinak, tiltakozott az állam egyházi belügyekbe avatkozása ellen és beszámolt a gyülekezeti élet föllendüléséről. Ezt a határozatot közel két és fél év múlva (1959 március) felső utasításra, mint „nem szeretetből fakadt"-at kellett visszavonni. Közben ismét föllendült a gyülekezeti élet, noha szinte azonnal mutatkoztak a visszaszorítás erői is. 19 1957-1958-ban nagy érdeklődés mellett zajlott le néhány evangélizáció és bibliaiskola. A konferenciaszervezést azonban már 1957 tavaszán megakadályozták. Újjászerveződött az énekkar, fölújult az imaóra, megnőtt a gyermek-istentiszteletek látogatottsága. A téli szeretetvendégségeken, noha a két egyházrész külön-külön rendezett, annyian vettek részt, hogy a gyülekezeti ház kicsinek bizonyult. Viszont a férfibibliaóra és a nagyünnep délutáni hálaadó istentisztelet az 1950-es évek végén szűnt meg. 20 A helyi egyházi iratokban alig maradt nyoma az országos viszonylatban társadalmi megrázkódtatást okozó kényszerített termelőszövetkezet-szervezésnek. Ismeretes, hogy a legfelső református egyházi vezetés a forradalom előtt már támogatta ezt a tervet, és a végső szakaszban sem állt ki a református egyház híveinek egyik legtekintélyesebb csoportját alkotó birtokos parasztságért. Gyulán a lelkészek nem agitáltak a téeszbe lépés mellett, de vigasztaló szavaknál egyebet nem nyújthattak. A termelőszövetkezetesítés következtében a gyulai reformátusok - bár fokozatosan gyöngülő, de mindaddig számban és társadalmi súlyban legjellegzetesebb alkotó elem végleg és visszavonhatatlanul megrendült. Korábbi térvesztését jelezte, hogy az 1950-es évek 18 Jkv. VIIL 307. ^Jkv. VIII. 312-312-314., 351-352. 20 Jkv. VIII. 322., 327., 338., 344., 362.
