Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

VI. fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920

világháború között tetemes kihagyásokkal vezették. így csak hozzávetőlegesen ismerhetők meg belőle az adakozás szokásai. Nemcsak a gyülekezet tagjai adtak, hanem helybeli római katolikusok, egyszerű emberek és a földbirtokos család tagjai egyaránt. Századunk első negyedében például gróf Almássy Dénesné minden esztendőben jelentékeny összeget juttatott a református szegényeknek. Adtak a céhek, a takarékpénztár, a legényegylet, más testületek és olykor más helységekből is érkezett adomány. Eleinte gyakori volt a gabonaajándék. A hívek - köztük értelmiségiek és iparosok is - biztosították az úrasztali bort és kenyeret. A tárgyak tartóssága miatt viszonylag ritka volt, de szintén rendszeres, a templomi berendezés és felszerelés, úrasztali terítők, keresztelő edény, énekmutató, „karzati rostély" stb. adományozása. Nem túl gyakran munkavégzést is följegyeztek, fuvart, ajtó-, ablak-, kapufestést, épületjavítást. A polgári társadalom pénzügyi viszonyait tükrözi kötvények, takarékkönyvek, részvények, adóslevelek ajándékozása. Az alább ismertetendő temetkezési egylet tagjainak hozzátartozói nem egyszer visszautalták a halálesetkor járó segélyt. A pénz célját az esetek többségében megjelölték: harangra, orgonára, toronyórára, építkezésre, iskolára, javításokra, az ugyancsak alább ismertetendő alapokra és alapítványokra stb. Az egyházi épületek állagmegőrzésére, az ingóságok védelmére és gyarapítására szánt összegek mellett ugyan jóval kisebb nagyságrendben, de rendszeresen juttattak pénzt a gyülekezet rászorultjainak, elesetteknek, szegény sorsú iskolásgyermekeknek. Az utóbbiak alkalmanként ruhadarabokat, taneszközöket, könyveket kaptak. Itt említjük meg a nemcsak a lelkészözvegyeknek, hanem a tanítók családjának biztosított kegyeleti évet. A „belső emberek" elaggott hozzátartozóiról a presbitérium ha nem is bőkezűen -, de gondoskodott. Papp Mihály özvegyét és Toroczkay kántor leányát tűzifával, pénzzel segítette idős korukban. A túlnyomólag szükségletekhez igazodó adományokkal szemben találkozunk olyanokkal is, amelyek az adományozó életének eseményéhez kapcsolódnak. Nem túl gyakran előfordultak végrendeleti juttatások, vagyonmegosztáskor ésingatlanátíráskor történt ajándékozások. Szórványosan házasságkötéskor, házassági évforduló vagy áttérés alkalmával is adakoztak. Az első világháború idején hősi halált halt fiúk emlékére a szülők nagyobb összeget adtak. Az Aranykönyvben a legnagyobb összeg egyezer forint, a legkisebb négy krajcár. 1862-ben az első regisztrált évben 118 forint értékű adomány folyt be. (Összehasonlításul idézzük, hogy az egyházi pénztár 1861-62. évi összes készpénzbevétele 3328 Ft. 45 kr. volt. Egy házaspár ekkor évi egy forint párbért fizetett.) Eleinte a természetbeni adományokat pénzben megbecsülték, így Papp Mihály haláláig (1887) perselypénzek nélkül az önkéntes adakozás értéke és pénzösszege az Aranykönyvben 6954 Ft. 16 krajcárra