Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

VI. fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920

Gyulán nincs nyoma, hogy a konfirmáció a XIX. században összekapcsolódott volna a katekizációval. Az előkészítést a rektor és a tanítók végezték, később bekapcsolódtak a segédlelkészek is. A konfirmáltatás a lelkész feladata volt, ez áldozócsütörtökön zajlott le. Egyébként a templomi alkalmak száma az egész hosszú korszakban nem változott. A szerdai bibliamagyarázatot a gyulai lelkészek mindnyájan többletmunkaként fogták föl. Dombi Lajos is szabadulni akart tőle, új alkalomként a „vallásos estély"-t bevezetve, amit azonban káplánokra és tanítókra bízott. Ezzel a kor divatja szerint szekularizálta is, mert az felolvasássá, műsoros rendezvénnyé, téli esték unaloműző foglalkozásává, társadalmi eseménnyé lett.

59 A vasárnap délelőtti prédikációs istentiszteletek mellett változatlanul a minden reggeli „könyörgések" a templomi alkalmak. Az 1860-as évek elejétől a vizitációs jelentések alapján lehet következtetni, milyen volt a vasárnap délelőttök és az évi hatszori úrvacsoraosztások részvételi aránya. Értékelésükben nehézséget okoz, hogy maguk a lelkészek minősítették saját munkájukat. Nemcsak az önkritika - némileg magyarázható - hiányával kell szembenéznünk, hanem az összehasonlítás akadályaival is. 1862-ben az első gyulai jelentését fogalmazó Papp Mihálynak még kevés helyi tapasztalata lehetett: „a hívek a legszorgosabb dologidőt kivéve - templomba szorgalmasan járni, mint szintén az úri szentvacsorával is élni szoktak".

60 1863-ban ugyanez szerepel, megtoldva azzal, hogy „dicséretes buzgósággal" folyik a templomozás és „szép számmal" úrvacsoráznak. Több, mint másfél évtized telt el, míg Papp Mihály megváltoztatta jelentéseinek tartalmát, 1879-ben így írt: „a vasárnapok és ünnepek megülése körül bár sokak részéről kellő buzgóság mutatkozik is; de tagadhatatlan, hogy némelyek a kellemetlen napokon s a szorgosabb munka időben, mások ismét az önfenntartás gondjai s bajai s általában a nehéz időviszonyok és körülmények, sőt viszont az sem példa nélküli eset, hogy némelyek éppen az anyagi jólét és bőség öntelt élvezése miatt e részbeni keresztyéni kötelességeiket teljesíteni elmulasztják." Ezúttal már valamihez, az általa átélt állapothoz történik a hasonlítás. Tehát az írásos megfogalmazás előtt következett be nagyobb változás a hitéletben. Jeleit az értelmiségi magatartásban korábban már felfedezni véltük. Az 1870-es évek elejétől a protestáns egyházakban sokat beszéltek és írtak a hitéleti és valláserkölcsi laicizálódásról, sőt pályázatot hirdettek, melyet értekezésével a fiatal Szeremlei Sámuel, később neves történész nyert meg.

61 »Jkv. V. 84., 224. 60 TtREL I. 29- i. 58. d. (1862., 1879) 61 Szeremlei Sámuel i. m.; Általában: Kósa László: A vallási közönyösség növekedése Magyarországon a 19- század közepén. Népi Kultúra - Népi Társadalom XIII. k. Bp., 1983. 211235-