Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 7. (Gyula, 1994)

VI. fejezet. A polgári korszak (1849-1948). Első rész: 1849-1920

a kormánybiztos, majd a prefektúra és a katonai térparancsnokság engedélyére volt szükség.

55 A testületi működés szinte megszűnt. Visszatekintve a békeévekre, különösen 1867 után évtizedeken át igen sűrűn tartották a presbiteri üléseket. A Papp Mihály szolgálatának középtájára eső, átlagosnak mondható 1870. esztendőben összesen tizenhétszer hívták össze a presbitereket. A kéthavi nyári szünetet (betakarítás) kivéve az időpontok egymásutániságában nem lehet rendszerességet fölfedezni. Hétköznapok és vasárnapok váltják egymást, akár havonta többször is, bizonyára mindannyiszor összeültek, ha elintéznivaló akadt. A lelkész nemcsak az egyházi vagyont érintő anyagi kérdésekben kérdezte meg őket, hanem a külső egyházi vagy világi hatóságoktól érkező minden értesítést, utasítást külön tudomásukra hozott. A január 2-án tartott gyűlés például tizenhét ügyet tárgyalt meg, 9én viszont azért jöttek össze, hogy a megválasztott, ám másnap lemondott kurátort rábeszéljék, mégis vállalja el a hivatalt. Január 13-ára már újabb nyolc napirendi pont akadt. Év végére 127-re emelkedett a számuk. Arra, hogy mi lehetett tárgya szerint ez a nagy mennyiségű ügy, csakis hosszabb időszak statisztikai áttekintésével lehet érdemben felelni, ahogyan azt az előző korszakban is tettük. Épp ezért az előző vizsgálati keresztmetszethez képest kereken ötven esztendőre, 1870-1879 között készítettünk mérleget a presbitériumban megtárgyalt ügyekről. A jegyzőkönyvet folyamatosan és gondosan vezették és hitelesítették. Az évtized alatt összesen 159-szer ültek össze 1107 ügyet megtárgyalni. Az imént idézett 1870-es adatok tehát közel álltak az átlaghoz, alig haladják meg azt. A nagyobb tárgykörök százalékos megoszlása a következő: saját szervezeti ügyek és általában egyházigazgatás 15% gazdálkodás, belefoglalva az építkezés és karbantartás 44% iskola 5% kapcsolatok az egyházmegyével és az egyházkerülettel 24% adományok, jótékonyság 7% egyéb 5% 100%. Látjuk, a tárgykörök többé-kevésbé felölelik az 1881-es törvénykönyv által megjelölt feladatokat, jóllehet a vizsgálat annak megalkotása előtti évtizedről szól. Bár széles körű áttekintésünk nincs, valószínű, hogy a törvény a gyakorlatot rögzítette s természetesen nemcsak a gyulait. Az első ponttal fejezetünk eddigi részében visszatérően és összegezve foglalkoztunk, a továbbiak alább 55 Jkv. V. 521., 527., 529-