Kereskényiné Cseh Edit: A gyulai zsidóság és a vészkorszak. Dokumentumok - Gyulai füzetek 6. (Gyula, 1994)

Bevezetés

Az 1850-es évek elején szerveződött meg a hitközség. Bródy Samu szerint - aki 1903-ban adta ki Emlékezések címen a gyulai hitközség és az izraelita iskola addigi történetét - már 1852-ben önálló testületet képezett, de nélkülözött mindenfajta szabályozást. Stöszler Sámuel elöljáró a négyöt tagú választmány segítségével a maga belátása szerint vezette a közösséget. Eleinte még imaházuk sem volt, ezért Gyulaváriba jártak istentiszteletre.

6 1853 őszén elhatározták, hogy kidolgozzák a hitközségi alapszabályokat. Kivetették az egyházi adót, megállapodtak az egyházi tisztviselők díjazásában, a vágatási díjak (gabella) szigorú beszedésében. A hitközségi elöljáró továbbra is Stöszler Sámuel maradt, a választmányi tagok száma pedig tízre emelkedett (Rosenthal Márton, Wallfisch Bernát, Spitzer Márton, Kálmán Zsigmond, Leopold Izrael, Hoffmann Móritz, Bak Salamon, Billitz Vilmos, Grünwald Fülöp és Löfner Móric).

7 Bak Ignác volt a rabbi 1856augusztusától, amikor is a gyulai hitközséghez tartozott és adót fizetett Gyulavári, Gyulavarsánd, Ottlaka, Elek, Pél, Kétegyháza, Nagykamarás, Kiskamarás, Kígyós és Siklós összesen 41 családdal és 170 lélekkel. A gyulai hitközség lélekszáma 175 volt; ők 40 családban éltek.

8 1864-ben lejárt Bak Ignác rabbisága, mivel nem egyezett a hitközséggel, állandó vitában álltak. Silberstein Salamon sarkadi rabbit szerették volna megnyerni, ez a kísérlet sikertelen maradt.

9 Ebben a rabbi nélküli időszakban a békési izraelita pap intézte az anyakönyvek vezetését. A vármegye főispánja utasította a főszolgabírót, hogy kötelezze a hitközséget minél előbb rabbi alkalmazására.

10 Az 1867. évi XVII. törvénycikk kimondta, hogy az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlásában egyenjogúak. Az egyenjogúsítás megünneplésére a helybeli hitközség ünnepélyt rendezett és hálaadó istentiszteletet tartott. Az emancipáció elnyerése nem járt együtt az izraelita vallás többi, bevett vallással történő egyenjogúsításával. Ennek oka az volt, hogy a zsidóság nem rendelkezett központi egyházi szervezettel, amely a hitközségek működését szabályozta volna. Az 1868 novembere és 1869 februárja között megtartott izraelita egyetemes gyűlés, a kongresszus volt hivatva megoldani ezt a problémát. A kongresszus azonban nem hozott teljes sikert. A hagyományokhoz ragaszkodó, ún. ortodox irányzat nem fogadta el a neológok reformjait. A zsidóság szervezetileg kettészakadt haladó és konzervatív irányzatra. 1871-ben az ortodox irányzat alapszabályát szentesítették. A szakadás véglegessé vált. Végül is három irányzat kristályosodott ki: az egyetemes kongresszus határozatait elfogadó kongresszusi vagy neológ, a konzervatív alapszabályokhoz ragaszkodó