Kereskényiné Cseh Edit: A gyulai zsidóság és a vészkorszak. Dokumentumok - Gyulai füzetek 6. (Gyula, 1994)
Visszaemlékezések
rabb éreztem a jóllakottságot. így aztán nem csoda, hogy a munkát követő 2-3 óra hosszányi sorbanállás után, amikor los-t vezényeltek, az egész társaság megrohanta a konyhát, a pucolót és megpróbált szerezni valami ehetőt. Pillanatokon belül ott voltak az SS-nők meg a kápó. Nagy öröm volt, ha egy nyers krumplit megszereztünk, a sárgarépáról nem is beszélve. A büntetés itt az újrakopaszítás volt. Bármit találtak valakinél, kopaszra nyírták. A mi sorunkban már csak nekem volt hajam. Már majdnem szégyelltem magam, de nem sokáig. Elmentem ugyanis a szemétdombra krumplihéjat enni. Az ételben nagyon kevés krumplit találtunk. A konyha viszont - a konyhasók közülünk kerültek ki - igyekezett az SS gárdának kedvezni és finomabbnál finomabb ételeket készítettek nekik. Krumplihéj volt bőven. Sajnos tetten ért egy 180 cm magas, 80 kg-os SS-nő, akitől kaptam egy jó nagy pofont, és elrendelte a hajnyírást. Úgyhogy én is kopasz lettem megint. A gyárban is velünk voltak az SS-nők, Aufseherinek, a gépsorok között sétáltak, de nem bántottak. A WC-re kéredzkedni kellett. Nagyon kevés német munkás dolgozott velünk, néhány gépmester, a többi férfi a hitleristák által elhurcolt francia, cseh és más nemzetiségű fiatal szakember volt. Velük nagyon szívesen beszélgettünk volna, mert ők ún. szabad foglyok voltak, híreket hoztak és más körülmények között éltek. De ha szóba álltunk velük, szörnyű büntetést kaptunk. Az egyik fogolytársunk karácsonykor kezet fogott egy némettel, kellemes ünnepet kívánva. Amikor hazaértünk a lágerbe, beállították egy hordóba és két vödör hideg vizet öntöttek rá. Szerencsére nem lett semmi baja. Visszatérnék még egyszer a ruházatunkra. Mondtam már, hogy egy garnitúránk volt, mégpedig az, ami rajtunk volt. Ezt mindig ellenőrizték, hogy piszkos-e? A gyárban próbáltuk a gépvízben úgy-ahogy kimosni, amikor az SS felügyelőnő a hosszú csarnok túloldalán tartózkodott. Az alkatrészeket szárító kemencében szárítgattuk meg. Az ebédet a gyárban kaptuk meg. Fehér fajansz tálunk és kanalunk is volt. Ha éjszaka dolgoztunk, nem kaptunk semmit. A gyárban nem volt különösebb problémánk, bár dolgozni keményen kellett, így aztán előfordult, hogy összeesett valaki. Egy nőnek a fúró ment keresztül a fülén. A férfifoglyok - baloldali franciák, szlovákok, csehek - úgy próbáltak segíteni a kimerült nőkön, hogy elrontották a gépet és aztán 1-2 óra hosszáig javították. Ez azonban elég ritkán fordult elő, mert nagyon szigorú volt az ellenőrzés. Miket ki nem találtak! Eltűnt egy kenyér a kamrából. Ki tudott oda bemenni! Egy napi kenyérelvonás büntetést kaptunk. Az oroszok már nagyon közel voltak. A mi részlegünk utoljára állt le, március 15-én vagy 16-án. Elvittek bennünket tankcsapdát és lövészárkot ásni. A gyeptéglázást én végeztem, mert azt nagyon ügyesen csináltam. 8
