Kereskényiné Cseh Edit: A gyulai zsidóság és a vészkorszak. Dokumentumok - Gyulai füzetek 6. (Gyula, 1994)

Visszaemlékezések

K. L.: Mitőlünk egy rádiót koboztak el, amelyet megtaláltam "45-ben. Egy Philips hangszórós rádió volt. Én itt születtem Gyulán, 1902. december 16-án. Itt jártam elemi iskolába, aztán Aradra kerültem kereskedelmi középiskolába. Ott érettségiztem 1920. június 8-án. Aztán különböző állásokban voltam. [...] Aztán Makóra kerültem. Két évig voltam a Hagymakiviteli Szövetkezetnél. Szegeden az Agrária Kereskedelmi Rt.-nél is dolgoztam. Aztán elvesztettem az állásomat a zsidótörvények miatt. Elbocsátottak és sokáig állás nélkül voltam. M. Gy.: Mivel foglalkoztak a szüleid? K. L.: Termény kereskedéssel. M. Gy.: Nem volt nekik egy kis bankjuk? K. L.: Az apámnak volt egy darabig egy váltóüzlete. M. Gy.: Ott a mozi mellett. K. L.: Igen. [...] Erdmann Gyula (továbbiakban E. Gy.): Milyen volt itt a légkör, amikor haza tetszett jönni? K. L. Engem az állomáson - megdagadt lábbal érkeztem haza, ödémám volt -, Schwarz István takarékpénztári tisztviselő és egy Goldmann Ede nevű kereskedő fogadott, jöttek elém. Menjek be a kórházba... A kórház akkor a mostam gyermekkórház volt. Oda bementem. M. Gy.: A nagykórház akkor szovjet hadikórház volt. A polgári kórház a mai gyermekkórház helyén működött és ott volt igazgató Gyarmathy István. K. L.: Mondta egyszer az apácanővér, hogy ne sétáljak ezzel a lábbal. Egy hónapig voltam benn, április 20-ától május 20-áig. E. Gy.: A lakást [a szülőkét - Cs. E.] vissza tetszett kapni? K. L.: Nem kaptam vissza. A zsidóudvarban laktam egy szobában. Kérelmeztem, de mindig csak ígérték a lakást, de nem kaptam meg. Aztán megnősültem, elkerültem Zalaegerszegre. M. Gy.: Mi lett a szüleid lakásával? K. L. Valaki elfoglalta. [...] M. Gy.: A Zsidó Tanács azt hirdette, hogy 420-an lettek áldozatai a zsidóüldözésnek. Itt a levéltárban találtak egy jelentést, amely azt mondja, hogy 380 gyulai zsidó polgárt deportáltakés 344 nem jött vissza, halt meg. Na, most, a 420 és a 344 közötti különbség hogyan magyarázható? K. L.: Én úgy hiszem, hogy a 420 a jó. M. Gy.: És miért az? K. L; Mert 600-an voltunk, akiket deportáltak és abból 151 jött vissza, akik aztán elszéledtek Gyuláról, azokon kívül, akik most is itt vannak. Meg