Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALMI MUNKÁSSÁGA A KORTÁRS KRITIKA TÜKRÉBEN

aki egy lány kék szeméről dalol gyönyörű strófákat, amikor dárdát döf szívébe az Élet. De nem jajgat és nem átkozódik. Nagy, őszinte, igaz ember, szeretetet sugároz magából, mert érzi, tudja, hogy az élet egy kálvária, mely a Legfőbb Jóhoz, az Igazsághoz, Istenhez vezet. A költő a legszomorúbb ember. Mindig ad. A legdrágábbat: a lelkét osztja szét, hogy jobbá, nemesebbé tegyen bennünket, s megmutassa nekünk: a föld nemcsak az az aréna, ahol egymásra rontunk, hanem Isten virágos kertje is, melyben madár dalol, és napfény sugárzik. Cserébe nem kér mást, csak meleg, testvéri szeretetet. De mint Nagy Gusztáv gyönyörűen dalolja: S ki mindig adtam, esdve tartom Kalapomat, megdermedt kézzel, És hogy hiába, sírva nézem, Csak a könnyeim csillognak benne Néhány eltévedt falevélen. Mennyire a mi érzéseink is Nagy Gusztáv érzései. Valahogy, amikor egyedül vagyunk önnönmagunkkal, mindnyájan így gondolkozunk s ezért úgy hajolnak ránk ezek a versek, mint anya a gyermekére. Simogatnak, könnyeket törölnek le, s megcsókolják a szívünket. Nagy Gusztáv verselési tudományáról újabb dicsérő szavakat nehéz mondani. Verselése tökéletes, ritmusai lüktetnek, rímei csengenek, s méltó kísérőzenét adnak a mély gondolatokhoz. (Sz.) Nagy Gusztáv: Versek (részlet) ... versei egytől egyig remekbe szabott költemények. Igazi költő szól hozzánk, költő a kevés nagyok közül, akinek lelkéből fakadó elbűvölt írásait olvasni a legnemesebb, legtisztább élvezet, gyönyörűség, élmény. Tökéletes mestere a nyelvnek, amelyet pompás és meglepő kifejezésekkel, képekkel gazdagít, és nem tudjuk, hogy gondolatai mélységét, vagy költői kifejezései tökéletesen csiszolt szivárványos gyémántjait, nemesfényű igazgyöngyeit csodáljuk-e inkább? Nagy Gusztáv komoly nagy nyeresége a magyar lírának, és megismerni, olvasni kívánatos gazdagodás a szépet áhító lélek számára, (ki)