Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

NÉPHAGYOMÁNY - A csökmői sárkány története a korabeli okiratok tükrében

Ilyen élmények mellett elég volt egy szuggesztív erejű, ravaszul rejtelmeskedő ember megjelenése, hogy a sárkány a mesék és látomások világából átlépjen a kézzelfogható, valóságos világba. Semmi csodálkozni és még kevésbé csúfolódni való nincs tehát azon, hogy a sárréti parasztok beugrottak Csuhának, mert hiszen ugyanezen évszázadban mintegy 50-60 évvel előbb a „tanult" megyei bírák még „boszorkányokat" égettek Füzesgyarmaton és Szeghalmon, pedig arra már jó néhány évszázada még törvény is létezett, hogy boszorkányok nincsenek. Sajnos, a társadalom a tudatlanság legnagyobb sötétjében élt, s a nép annyira szegény volt, és e szegénységből olyannyira szabadulni akart, hogy mindenbe, minden felcsillanó lehetőségbe belekapaszkodott, s a reális lehetőségek hiányában kétségbeesetten immár a hihetetlent is hitte, csakhogy annak révén a szabadulást, több évszázados vágya valóra váltását megkísérelhesse. (Ethnographia, 1957. 2. sz.) 1 Debreceni Szemle, 1934.325. 2 „Sokféle coliig." Debreceni Kollégium Levéltára. 3 Magyar Anekdotakincs. Budapest, V. 15-18. 4 Acta Sedriae Crim. 3698/1789. Gyulai Állami Levéltár. 5 Acta Sedirae Crim. 1791. Gyulai Állami Levéltár. 6 Dömötör Sándor közlése. Debreceni Szemle, 1934. IX. 7 Hajnal István: Békés város 1714-1800-ig. {Békésvármegyei Régészeti és Mívelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 1876-77.110.) 8 Protocollum Sedr. Crim. Comit. Csongradiensis 1787. No. 59.