Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - A Fintor-ciklus bökverseiből

Búzáját szelelő földmíves dala (Joachim du Bellay - 1522-1560 - verse) Ki fürge szárnyakon Suhansz a tájakon Keresztül, lenge szél, S kinek nyomán a lomb Lágyan hintázva zsong, S hűs árnya táncra kél, Jöjj, itta violák, És sok-sok más virág, Mit csak nyitott a nyár, Rózsa, mely mint a tűz, Most nyílott, zsenge, szűz, S a szegfűk csókja vár! Jöjj, és a kis tanyát Fuvalmad lengje át, Szállj síkon, kerteken, Amíg vesződve én A tűző nap hevén A búzám pergetem! A „Fintor ciklus'' bökverseiből A nyárspolgár töprengése Mondd, ki nemzett, és ki szült e világra? Mondd, mit eszel, és mi az italod? Biztos valami szert tudsz, azzal élsz, S attól tudsz írni költeményeket! Hogy is lehetne másként? Hisz én is Azt a levegőt szívom, mit te szívsz, S azt a burgonyát s babot eszem, mit te, És mégsem vagyok költő, mint te vagy!