Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - Kiadatlan versek és variánsok

Nevét annak, kit szeretsz, s ki szeret, Anna nevét, a mágikus nevet. Por és forróság gyötri a fákat, Minden, mi élő, félholtra bágyadt, Csak a te kezed, s benne a penge Vési fürgén a nevet a gyenge Fenyőfa gyantás rostjába mélyen, Hogy transzparensként majd fehéren égjen. Villog a penge, s alól a porban Gyűlik a forgács, s mint hogyha borban Dúskáltál volna szomjas ajakkal, Homlokod lángol, szédülsz, s egy angyal Lebeg feletted - úgy érzed - s bársony Szárnyáról illat csapódik, hárson Kél ilyen édes, éteri illat, Mikor az éjben millió csillag Fénylik, s a holdból, míg alszik a táj, Zenélő fény és fénylő zene száll, S hirtelen szellő lebben a fára, S szétárad tőle a mézszagú pára. A végső betűn villog már késed, Mint tébolyult, oly lázasan vésed, S hogyha készen a név, hirtelen mintha Angyalkéz-lökte mennyei hinta Lenne a nyűtt pad: rózsaszín ködben Veled a megnyílt egekbe röppen. Messze Tőled Félig élőn, Félig holtan, Céltalanul Kóboroltam. A lábaim Botladoztak, így jártam száz Utcahosszat.