Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - Válogatás az Elindulás, a Tempea és a Versek című kötetekből

Lépdelsz, s az ezüst Áttetsző ködben Rigók kísérnek Mindegyre többen. Szárnyukkal csaknem Kámzsádat érik, S önfeledt daluk Felszáll az égig. Lépdelsz, mint kinek Minden rög honod, S karod egy fácska Törzsére fonod, S mint ki mennyei Mámorba estél, Lehunyt szemekkel Suttogod: testvér! Őszi strófák A tücsök Tücsök dalol az ablakon, S én elmerengve hallgatom. Dalol az éjben szüntelen, Dala zsoltáros, bűntelen. Dalol, mint kinek célja nincs, Mint kit nem izgat léha kincs, Nem ül dalával rossz lesen, Csak muzsikálgat csendesen. Magának játszik boldogan, Mint kicsi gyermek, épp olyan; Hiszi, hogy szebb dal nincsen is, S hallgatja még az Isten is.