Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - Válogatás az Elindulás, a Tempea és a Versek című kötetekből

Szőke voltál és tizenhat éves A. deMusset emlékére Már javarészt avar az erdő Napfogón sűrű nyári sátra, És ezerszám kavargó varjak Hullnak lomhán a tarlott fákra. Nincs madárdal, csak bús zaj, amit Vén varjak és baglyok vernek, S fácánkakasok riogása Nyurga fáin a holtmedernek. Humusz-illat fanyar, hűs ködje Üli alját az ősi fáknak, Melyek felnyúló ágaikkal Kisablakú tanyára látnak. Őszi tüzek keserű füstjét Hozzák szeszélyes szelek onnat, Át a szántáson, réten, merre Kóbor kutyák s vadak osonnak. Megyek. Egyedül. Meghajoltan. Gyötrődve érted, vágyva hozzád. Zizeg az avar, mint a lenge Selyem-papír, ha átlapozzák. ... Zizeg az avar, s úttalan utam Bármerre kezdtem, együvé fut, Maguktól tudják lábaim már Hol az útjuk, és hol a tévút. Zizzen az ág, szellő hintázza, Itt-ott a lombok megerednek, És én ott érzem homlokomon Meleg selymét a tenyerednek. Hallom tisztán, hallom a hangod, Szeretsz-e nagyon, ahogy kérded, S lehunyt szememben benne táncol Néha-kibukkant drága térded... Üldögélek és a levelek Forró arcomba hűsen esnek, Ahogy fátyolos szemmel nézem