Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - Válogatás az Elindulás, a Tempea és a Versek című kötetekből

Vágyódás vonaton Tűzmagú füstöt dohog a kürtő, Búgva feszíti a gőz a kazánt, Vad rohanásban csattog a tengely, Föld dobban, a gép vashomloka szánt... Éjbe merülten nyúlnak a tájak. Vakok a tanyák. Hallgat az élet. Megfáradt izom holnapot alszik, S puha békében pihen a lélek. Szelíd barázdák, szent eredésünk, De jó fiadnak, erősen, barnán! Fiad ha volnék, földemen túlra Látó két szemem vakká takarnám! S milyen jó volna paraszti sorban Mély gyökerekkel teremni békén, S nem Ahasvérként, meddő futásban Sírni a vágyak megunt vidékén! Tempea (1929.) Isten kedvelése A fájdalmak ujjai között Morzsolgat a nagy Isten minket. Nyitogatja a sebeinket. S érkeznek ránk: látások, vágyak, Hogy késeik szívünkbe mártsák, Hogy szülessen vers és imádság. És ilyenkor ami szívünkből Csillagok közt Istenhez repdes, Vers, imádság, ott nagyon kedves.