Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

SZÉPIRODALOM - Versek - Válogatás az Elindulás, a Tempea és a Versek című kötetekből

Óh, mondd Kinek nem könny a kék koporsófedél, Kinek a szép vers üres hely a lapban, Kinek nem fáj a megrugdosott állat, óh, mondd, ezeknél ki él boldogabban? Kinek a béke nem örök szomjúság, Kik nem szenvednek a toloncolt rabban, Kiknek egy szép arc nem álmatlan éjjel, óh, mondd, ezeknél ki él boldogabban? Kiknek a szemük fagyott tavak tükre, S nem égnek meleg testvértüzek abban, Kiknek a szívük sárkányvérben fürdött, Óh, mondd, ezeknél ki él, Ki él boldogabban? Esteledés falun tavasszal Valamely szomszédban rikoltoz a páva. (Primulák nyílnak a szobám ablakába). A kémények fölött füst kúszik az égnek, S a nagy tágas égen aranyfelhők égnek. Csendesek a házak, alusznak a boglyák, S az utcákat zsíros ételszagok fogják. Vacsorát terítnek, hogy leszállt az este, S megeszi kenyerét, aki megkereste. Itt-ott felnyöszörög gémje a kutaknak, S a kutyák egymásnak szokásból ugatnak. ... Sűrűdik a sötét, s kilenc óra táján Már öreg csend fekszik minden ház portáján.