Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

NÉPHAGYOMÁNY - Válogatás a Gyula környéki népdalokból és népballadákból

Nem szeretem az uramat, nem biz én, Minden este sírva fekszek mellé én. Sírok biz én, siratom a jányságom, Sírok is én, míg ílek a világon. (A 2. sor változata: Ha lefekszek, elfordulok, sírok én.) (Kávási Mihály, Gyulavári, 84 éves) Megátkozott ingemet az én anyám, Hogy ne legyen se országom, se hazám. Csipkebokor legyen az én szállásom, Ott se legyik sokáig maradásom. (Özv. Hízó Györgyné, Gyulavári, 81 éves, 1948. jan. 14.) Beborult mán felettem az ég alja, Ez a kislány a babáját siratja. Ne sírj kislány, ne szomorkodj babádon, A madár se marad mindig egy ágon. Mit kérdezi idesanyám, mi bajom, Nem tudja azt egyéb, csak a sírhalom. Míg a rózsák virítottak, szerettél, De azóta hűtelenül feledtél. (D. Nagy Ferenc, Gyulavári, 93 éves) Idesanyám kapatott a patkára, Nem kapatott a jó puha párnára. Ződ erdőbe, ha rám írik az álom, Gyepbűi vetett nyoszolyám feltalálom. Keserű a borostyánra levele, Még keserűbb az én babám szerelme. Elfelejtek minden bút és bánatot, Csak azt nem, hogy az én babám elhagyott. (Tóth Gáborné Balogh Ilona, Doboz, 1947. szept.) Kimegyek a temetőbe, beszílek a csősszel, Ássa meg az én síromat előre két héttel, Egy helyibe kettőt ásson, egy nem elég nékem, Egyikbe a babám tegyík, a másikba engem. (Békési Mihály, Doboz, 79 éves)