Elek László: Nagy Gusztáv írásaiból. Versek, széppróza, néphagyomány, publicisztika - Gyulai füzetek 5. (Gyula, 1992)

NÉPHAGYOMÁNY - A csökmői sárkány története a korabeli okiratok tükrében

látszik, mint koldus, vásárokon és másfelé való rengeteg járása-kelése során sok mindent tapasztalt, és a kuruzslással is megismerkedvén, a pénzszerzés kedvéért felcsapott maga is kuruzslónak. Három csökmői emberhez címzett levelében ,,nemes Mihálydi Jósef" ezeket írja: „Bizodalmas Jó akkaró Jenéi Ferencz, Jenéi János és Kovács János Uraimék! Amidőn tellyes bizodalommal ajánlanám Kigyelmeteknek mind mostani, mind jövendőbeli szolgálatomat, kívántam ezen levelem által Jó Uraiméknak tudtokra adni, hogy amelly három aranyakat adtak Jó Uraimék Csuba Ferencz vér szerént való atyámfiának mint Jó uraimék szükségek vagyis bizonyos nyavalyájok meggyógyítása végett mint orvosnak, azon három aranyaknak haszontalan fel vételén legkisebb vélekedések ne légyen mivel és mindenkor mind szöllömet mind házamat ad vires summae kiteszem, hanem hogy szereknek meg szerzésére még elégtelen említett atyámfia Csuba Ferencz tehát szükségképpen kell még pénz béli segítséggel lenni hozzája és pedig úgy, hogy ha száz forintokat költenek is az urak, én ezen summának recompensatiojára kész vagyok és magamat obiigálom; de úgy hogy mind addig, miglen említett Csuba Ferencz atyámfia a feli válalt dolgát nem effectuállya, addig penes protestationem nobilitarem senki ne háborgassa, hanem nekie még a szükséges eszközökre költséget a mennyi kelletik adminstratioval lenni ne terheltessenek. Melly jelentésemnek nagyobb erejére küldöm az én levelemet és Csuba Ferencz atyámfiának hathatósabb voltára manutentiájára petsétemmel megerősítvén maradok jó uraiméknak köteles jóakarója N. Mihálydi Jósef váradi lakos. N. várad die 27. juny. 1788." Amint látjuk Csuba Ferenc nem volt „Olcsó János". Elég borsos tarifával dolgozott, s jól megfizettette a hiszékeny emberekkel nem létező tudományát. De térjünk vissza a levelek kapcsán a sárkányhúzást megelőző fejleményekhez. Akik feles kincstalálás fejében Csuhának pénzt adtak, kezdenek kijönni a türelemből, s kezdenek kételkedni abban, hogy Csuba segítségével kincset találjanak. Terjedelmes levelekben kell csillapítani őket, hogy „aki bántya őtet, megsirattya". ígéri Mihálydi, hogy Csuba segítségére „Sarlóskor! maga is kimegy, mert hiszen ilyen nehéz dolgokban Csuba egyedül nem is boldogulhat, s kéri, hogy ellene „több ingviziciót ne csinállyatok". Az idő haladtával Csuba mind szorultabb helyzetbejut. Az egyik zúgolódó már azt hangoztatja, hogy a Mihálydi-féle leveleket Csuba íratta, mire Mihálydi Jenéi Ferenchez címzett levelében a következőkben reflektál: „Azt pedig, amit Jenéi Jánosbeszéllett, helytelenül, idővel is meg sirattya, hogy azt mondotta, hogy Csuba Ferencz irattá a levelet, holot magam pénzemen írattam, ebbe kétsége ne légyen, mivel ezernyi ezért mutathatok idővel érette." Az elégedetlenség azonban nem csillapodik. Mihálydi csak hitegeti őket. „Sarlóskor" persze nem megy ki, s nem megy más „terminált" napon sem, mert vagy az anyja van halálán, vagy azért nem megy, mert „ezen szüreti alkalmatossággal el nem mehetek". Jönnek ugyan a hitegető levelek, de már egyre rövidebbek. Úgy látszik, hitelét vesztette Mihálydi, s hiábavalónak látszik a sok irka-firka, a sok ígérgetés,