Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

III. VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Dr. Such György (Szarvas)

közöttük 200 nőt, négyes sorokba rendezett osztagokban az "Októberi Forradalom"ról elnevezett bánya körzetében lévő 1603 sz. lágerba irányítottak. A többi társunk Novosahtyinszkba (1606) és Nyezsdánba (1602) került. Kettős szögesdrót kerítéssel és őrtornyokkal körülvett területen lévő két kettőszintes kőépületben helyeztek el bennünket, amelyekben korábban bányászlakások voltak. Egy-egy szobában kb. 16-an laktunk emeletes priccseken. Szalmát, szalmazsákot, párnahuzatot, lepedőt csak 1945 őszén kaptunk. Addig a csupasz deszkán feküdtünk és mindenki azt tett maga alá, amije volt: plédet, kabátot. A helyiségeket a folyosó felől szénnel fűtöttük. A nőket külön szállásolták el. A házaspárok nem lehettek együtt. Esténként ellenőrizték, hogy a férjek nincsenek-e asszonyaiknál. Mondván, hogy nem szaporodni, hanem dolgozni hozták őket. Táborunk a rosztovi kerületben lévő Sahti városának környékén volt, ahol számos szénbánya üzemelt. A láger életét katonatisztek irányították. Irodájuk az egyik épületben működött. A láger parancsnoka, Fifilov, igen szigorú ember volt, csak a tisztjeivel tárgyalt, közvetlen kontaktust velünk nem tartott. Az őrök fegyveres civilek (munkásőrök) voltak. Internált dolgozóknak neveztek bennünket. Mindenki azonosítási számot kapott. Az enyém kezdetben 9298, később pedig a 671 volt. Nem sokkal megérkezésünk után egy szovjet bizottság az embereket "földalatti munkára alkalmas", "felszíni munkára alkalmas" és "munkavégzésre alkalmatlan" csoportokba sorolta. A munkaképteleneket és a terhes nőket, kb. 30 embert, még 1945 második felében hazaküldték. A munkaképesekből öt századot szerveztek. Három a bányában, egy a felszínen dolgozó férfiakból állt. En a 4. századba kerültem, parancsnokom Valsinbojn százados volt. A női század tagjait részben a bányában, részben a felszínen foglalkoztatták. Minden századnak egy-egy szovjet tiszt volt a parancsnoka, aki felelős volt a rábízott személyi állományért. Az aktuális létszámról részletes napi jelentést kellett adjanak. Ez a kötelezettségük indokolta az igen gyakori létszámellenőrzéseket, melyek a számlálás "nehézségei" folytán elég sok feszültséggel jártak, nem beszélve arról, hogy ilyenkor az időjárás viszontagságainak is ki voltunk szolgáltatva. A tisztek között volt egy NKVD-s is, Vlaszov, aki állandóan figyelt és szimatolt a gyanús vagy ellenséges személyek után. Voltak akik súgtak. így került tudomására, hogy egy Ruck nevű almáskamarás! férfi korábban csendőr volt. Egy szép napon összepakolták és elvitték a láger területéről. A könnyebb munka-kategóriák felé való mozgás, menekülés a bányából, az invalidusok csoportjába való kerülés, nem volt egyszerű dolog. Ilyen törekvéseknek a táborparancsnokság következetesen ellenállt, amíg az egészségkárosodás azt nem indokolta. A bányamunkában megfogyatkozottakat azonban az idők folyamán többször is kiegészítették a felszíni dolgozók köréből. Megérkezésünk után három héttel a női állományt feltöltötték egy másik transzportból származó 50 "bőszoknyással", akik a Bács megyei Rém, Bácsalmás és a Tolna megyei Tevel községből valók voltak. A szomszédos bányában is nagy számban dolgoztak "bőszoknyás" sváb nők. "1944. december 26. és 1945. január 15. között a dél-dunántúli megyék német nemzetiségű falvaiból is több ezer embert szállítottak szovjet munkatáborokba. Mivel a 18-30 év közötti férfiak a fronton voltak, a deportáltak többsége 18-30 év közötti 147