Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)
I. BEVEZETÉS
sokan vádolták, sőt vádolják ma is azzal: döntő szerepe volt a deportálásban. Ezt a fennmaradt dokumentumok és a szóbeli tájékozódás adatai sem támasztják alá. A tény csupán az, hogy szerencsétlenségére ő volt a város első embere a tragikus napokban. Tette, ami módjában állt, talán nem erélyesen, de vajon ki szállhatott akkor keményebben szembe a megszálló sereg akaratával? A korhatáron belül esők betartva a határidőt, január 2-án gyülekeztek a huszárlaktanyában (ma Munkácsy Mihály Szakmunkásképző). Kevesen tették kockára családjuk vagy önmaguk életét azzal, hogy elrejtőztek volna. A tanyákról a szovjet államvédelmisek szedték össze a németeket teherautókkal. Schriffert Mihályékat pl. december 30-án gyűjtötték be a tanyán, miután a katonaság körbefogta a környéket. Ők is, mint sorstársaik is két váltás fehérneműt, két rend felsőruhát és 200 kg-os csomagot vihettek magukkal. 7 Mivel a polgármesteri hivatalban készített névsorok még nem a tág értelmezésű német származás alapján lettek összeállítva, bizonyos, hogy egyes helybeli lakosok is segítettek a szovjet katonaságnak. Ilyen "munkára" is akadtak vállalkozók... A szomorú szállítmány emberi utazáshoz valamelyest átalakított tehervagonokban január 10-én indult el Gyuláról. 53 vagonból állt a szerelvény, egy-egy vagonban 30-40-en voltak. így Gyuláról mintegy 1500-1600-an indultak el. Kb. 550 volt közülük a helybeli, a többiek Mezőberényből, Gyomáról, Dobozról, Csabáról és más környékbeli településekről érkeztek. A gyulai deportáltakról több jegyzék, sőt egyenkénti összeíró lap is fennmaradt. Ezek részint 1945. január 7-én, másrészt 19-én, majd március végén készültek, többnyire a hozzátartozók bemondása alapján. A Gyuláról elvitt 550-ből csak 477 név ismert. 8 Mezőberényben a szovjet katonai hatóságok 1944. december 27-én rendeltek el népszámlálást, az általuk átadott nyomtatvány alapján, ismeretlen céllal; a származást is fel kellett tüntetni. Az összeírást az elöljáróság a légoltalmi házcsoport parancsnokokkal és berendelt egyénekkel végeztette el. Ezután szovjet tisztek kiírták a munkaszolgálatra igénybe veendőket, mégpedig itt a férfiakat 16,5 éves kortól 45,5 éves korig, a nőket 17,5 éves kortól 30,5 éves korig, azaz a gyulaitól némileg eltérő módon. A katonák először a 7 éven aluli, majd csupán az 1 éven aluli gyermekek édesanyjait mentesítették. A megadott korhatárt többször átlépték. Hiába volt az elöljáróság igyekezete, a főispán személyes megjelenése és tárgyalása. A főispán a debreceni Ideiglenes Kormány belügyminiszteri rendeletének kívánt érvényt szerezni, miszerint a német származásúak egy része mentesítendő lett volna. A szovjet államvédelmisek a korábban kiválasztott egyéneket elszállították - pártállásra, múltbeli ' Visszaemlékezése magnószalagon és naplója másolatban: Békés Megyei Levéltár (a továbbiakban: BML). 8 BML - Gyula, képv. t. jkv. 1945. jan. 14.; Gyula, polg. m. - 1945/9.; A gyulai nemzeti bizottság jkv. - l.d./1945. máj. 11.; Alispáni jelentés a miniszterelnökhöz 1945. jan. 5. - uo. Alisp. 1945/73.; A névsorok és összeíró lapok: uo. Gyula, polg. m. 13- 14. d. Vö. Marik Dénes: Város a front mögött. Gyula, 1957. 40.
