Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)
II. DOKUMENTUMOK - 18. Schriffert Mihály naplója
1945. szept. 6 . Mától kezdve már a konyhán, akinek nincsen pénze, felírják. Már kifogyott a népnek a 80-100 rubel előlegje. Ebben a hónapban édesapámnak is megszűnt a pót-kenyérjegy, pedig mostan, hogy éjszakások vagyunk, sokkal jobban fogy a kenyér. 1945. szept. 7. Az összes szobák most már készen vannak. Kis szobákban 8 személyes priccsek vannak beszerelve. így mondják, hogy még egy mosókonyhát fognak építeni. Minket pedig így vigasztalnak, hogy hamarosan élményünk haza. 1945. szept. 8. Ma megint ünnep. Két éve annak, hogy visszafoglalták e bányavidéket. így ma, mint minden ilyen örömünnep alkalmával, Sztahanov több termelés. Ma egy nagy komissió érkezett (felülvizsgálók) a lágerba. A konyhán is széjjel nézett egy tiszt és egy nő. De még mióta itt vagyunk, ilyen kosztunk nem volt a konyhán, főleg ilyen nagy adagok, mint most van, a tésztalevesben megáll a kanál, olyan sok a tészta benne. Egy főorvos pedig a szervi betegeket vizsgálta felül. 1945. szept. 9. Mai napra ismét két gyulai sorstársunk, Romvári Antal ("Rizaker") és Schriffert József ("Bige") a lágerből eltűnt. A munkahelyünkön az oroszok azt mondják, hogy a betegeket hamarosan elviszik haza, mi pedig gyorsan fogunk utánuk menni. 1945. szept. 10. Ma már senkinek sem adtak enni a konyhán pénz nélkül. Ha nem fizetett, nem evett az illető. Itt már megkezdte a nép a kukoricaszedést. De főznivaló még igen szépen kerül közte. így kiakasztják a ház végére, hogy száradjon. Itt a fehér, 100 napos kukoricát termelik. Egy cső főtt kukoricát 2-3 rubelért adnak el az oroszok a magyaroknak. Egy közepes paradicsom 1 rubel. 1945. szept. 11. Ma éjjel szabadnaposak voltunk. Máma már újra felírják a nép számát a konyhán. A lágerudvaron megkezdték egy új fertőtlenítő építését. A magazinban a szappanjegyre egy-egy darab szappant adtak, 1,80 rubel darabja. A konyhán ma kifogástalan finom tök volt, sütőtök volt megfőve. Ez így odahaza is jó dolog lesz. 1945. szept. 12. Ma éjszaka a munkahelyünkön az egész bandát megszabadították csomagjaitól. Nekünk 1 kg kenyeret emeltek el zacskóstul, az asszonyoknak tiszta ruhájukat, kenyereiket, szatyort, szappant, törülközőt vitték el. A bazárban most már 2 dl mahorka 5 rubel. Egy paprika 1-3 rubel. Az idő napos, de foga van, a szobában két pokróc alatt egész nap csak vacogunk. 1945. szept. 13. Ma valahogy elég rendesen kirántottak velünk a munkahelyünkön, mert este 8 órakor volt sorakozó munkára és csak ma délután egy órakor értünk vissza a lágerba. Reggel 7 óra helyett délután végeztünk. De este már ismét munkába kellett állnunk. Ma mindössze két órát aludtunk, mert fizetés is volt. Én kaptam 68 rubelt, ez a múlt hónapi betegszabadságomnak a rovására sorozható, mert aki beteg, azokra a napokra nincs fizetés. Édesapám pedig 200 rubelt kapott. De még ezen felül aláírt egy 600 88
