Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)
II. DOKUMENTUMOK - 18. Schriffert Mihály naplója
megy: akolba hajtják a népet és úgy tekintgetünk kifelé a léckerítésen és ott várjuk, még jön az a munkavezető az emberekért és aláír. Aztán vihet bennünket dolgozni. 1945.jul.il . Ma ismét szabadnaposak vagyunk. Sule tolmács azzal a hírrel jött, hogy lehet levelet írni. Most már megvan a pontos cím is. Hozzáfogtunk írni. Egyrészt öröm ez a levélírás, másrészt pedig, mire a levél hazaér, addigra mi szeretnénk már odahaza lenni. 1945. júl. 12. Megint egy szomorú hírrel jöttek a kórházból, mégpedig id. Wittman Lőrinc elhunyt. Súlyom az éjszakás hónap után 60 kg-ra csökkent. Mikor nappalosak voltunk, májusban 68 voltam. 8 kg-ot tettek a keserves napok. 1945. júl. 13. Ismét megkaptuk a fizetést, én kaptam 106 rubelt, édesapám pedig 200-at. A konyhán egy tiszt kérdezte, jó e még a bakancs, de sajnos a talpa már megint odavan. Azt mondta a tiszt, vegyen csak talpat és csináltassa meg. Mert ha mg» elfogy a pénze, holnap jelentse a buchhalternek és kap másikat, mert neki van még bent 2 ezer rubelje. Ez mégis egy kis megnyugtató, hogy nem csak ennyi a kereset, mint amennyit kézhez kapunk. 1945. júl. 14. Az itteni helyzet mezőgazdasági szempontból a következő: időjárás szempontjából kifogástalan, mert még a tavaszi szántás sem sinyli meg az esőhiányt. Minden héten kétszer-háromszor van egy hatalmas eső. Itt, ha egy hétig nincs eső, minden sárgul. A távolban látható rozsvetést is hamarosan lehet vágni. A tavaszi árpa is gyönyörűen sárgul. 1945. júl. 15. A levélírás is egyenlőre lehangull. így mondják, hogy nincs aki a leveleket cenzurálja. A kórházban megint elhunyt egy gyulai sorstársunk (Schriffert Ferenc, "Lembitz"). 1945. júl. 16. Abból a kolhozból, ahova legelőször kimentek a betegek, onnan mindenkit behoztak, úgy a betegeket, mint az egészségesebbjét. Erre is megkezdték a rozs aratását. Itt most van forgalomban a meggy evése. 25 rubel literje, én is eltem már 2 szemet kóstolóképpen. 1945. júl. 17. Máma az öreg palásom, akivel dolgozom, azzal jött, hogy a magyar elöljáróság kint volt Moszkvában és megegyeztek, hogy mi augusztusban hazamenyünk. Az éjszaka hazaérkeztem Gyulára, a házhoz. De gyalog jöttünk egész úton, nagyon el voltam fáradva. Otthon mondom, most már megkeresem a biciklit és azzal megyek ki a tanyára. Kerestem mindenütt, de nem találtam. Csak a kormányt találtam meg a kamrában. Aztán jutott eszembe, hogy hiszen az én biciklim kint van a tanyán. Kimentem, ott is kerestem, de nem szólt hozzám senki. Erre ébredtem. 80
