Erdmann Gyula: Deportálás, kényszermunka. Békési és csanádi németek szovjet munkatáborokban – Gyulai füzetek 4. (Gyula, 1990)

II. DOKUMENTUMOK - 18. Schriffert Mihály naplója

1945. febr. 19. A burizsleves után ismét kimentünk a munkahelyünkre, reggel 8 órára. Az első és második csoport lejár a bányába, 160 m mélységben. Az élelmezésünk javult, a napi kenyeret 70 dkg-ra emelték. A bányászok pedig 1 kg-ot kapnak. A napi munkánk szénhordás és vagonrakás. De már estefelé semmi kedve nem volt a csoportnak. Este 7 órakor engedtek el bennünket. A 6 órai reggeli után már jól esett az ebéd, a káposztaleves és nyerskeverék. Utána sűrű burizs. Az időjárás igen komoly, mert még ilyen hideg, mióta itt vagyunk, nem volt. 1945. febr. 20. Ma reggelre hozzáfogott fájni a torkom. A reggeli után orvosi vizsgára jelentkeztem. Sikerült is egy napi pihenőt kapnom. De máskülönben is a mai időjárás megtromfolta a tegnapit. Idehaza aztán általános nagymosást rendeztem. Lázam 37,5 fok volt. Mert itt csak a láz a fontos. Megint egy újabb hír: március 15-ére nekünk odahaza kell lennünk. A másik egy bányaszerencsétlenség; több súlyos és könnyű sebesült lett. Ma ismét este 7-kor jött haza a mi csoportunk. A bányászok mind megkapták a háromszori étkezést, csak mi kapunk még mindig kétszeri étkezést. 1945. febr. 21. A mai napot is sikerült megkapnom betegszabadságképpen. A reggeli a megszokott, az ebéddel együtt. Kint a munka a régi: szénrakodás. Ez a végleges helyünk lesz most már. Este, ha hazajön a csoport, csúffá tesz egy gyulai kéményseprőt. Este dupla vacsorát kapott a csoport, mivelhogy mi még ebédet nem kapunk, így ma a hazai vacsorára nincs szükség. Azonban a kis szalonnára ebédkor annál inkább. 1945. febr. 22. f Véget ért az én betegszabadságom. Ma 19 vagon szenet raktunk be. Az időjárás tűrhető. A lágeréletben is kezd már helyreállani a rend. Van 3 borbély kiválasztva, ezek borotválják-nyírják a népet. Van 12 cipész, ezek díjmentesen javítják a rossz lábbeliket. A szabóműhely is megnyílt 5 szabóval. Ezek a lágerban dolgoznak. A láger létszámában 912-en vagyunk. A mai napon kifogyott a zacskóból a babos liszt. A raktárba viszont nehezen lehet bejutni. 1945. febr. 23. A mai nap rettenetes idővel kerülünk szembe. 35 fok a hideg, úgy hogy nagyon keservesen megy a munka. Vagonrakodás. A kosztunk a régi. 1945. febr. 24. Most már kezd valahogy javulni a helyzet. Nincs az a túl sok várakozás. Reggel fél hatkor van ébresztő. Utána átvonul a csoportunk a konyhára, bevesszük a burizslevest és haladunk a munkahelyünkre. Itt 8 órára kell megjelenni a mi csoportunknak. A munkánk vége: este 6 óra. Ekkor ismét visszatérünk a konyhára és ebédelünk, egyben meg is vacsorálunk. Mire a lágerba érünk, 8 óra van, 9 órakor pedig takarodó. 1945. febr. 25. Most már minden csoportnál meg van a szabadnap ill. pihenőnap 6 munkanap után. De a mi munkahelyünkön erről még nem akarnak tudni. Azt mondják, majd a jövő hónapban. Édesapámat káráso (jó) munkásnak találták, már a 3. pár kesztyűt 60